Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Varga Endre: Levéltárrendezés / 122–149. o.

LEVÉLTÁRRENDEZÉS 137 visszaszerzett idevaló darabok reponálása.

26 (Magától értetődő, hogy a szóbanforgó munka folyamán a sorozatokban esetleg található őr jegyek és utalólapok adatai ellenőrzendők s ha hivatkozásaik megfelelőeknek bizonyulnak, a lapok helyükön hagyandók). Végül a sorozatokhoz tartozó segédkönyveket kontrolláljuk: használhatók-e még az anyaghoz és hogyan használhatók? Szükség esetén őket helyesbítjük, kiegészítjük s ha ez nem lehetséges, vagy a sorozathoz szolgáló segédeszköz nem maradt fenn, úgy újakat készítünk. E dolog azonban, valamint a máshová került s vissza nem szerezhető stb. darabok fényképmásolatokkal való esetleges pótlása

27 szintén kapcsolatos ugyan a rendezéssel, de már inkább a levéltárgyarapítás körébe tartozik s így arra bővebben ki nem terjeszkedünk.

28 28 Ezzel kapcsolatban nem látszik érdektelennek megemlíteni, hogy míg a kontinensen a valamely levéltárképző szerv anyagából kiszakadt s később ajándék, vétel, csere stb. útján az illető regisztratúra állagát őrző levéltár birtokába visszakerült iratokat ott örömmel fogadják és organikus helyükre reponálják, addig Angliában a valami úton egyszer magánkézbe jutott iratoknak levéltárba való (vissza) helyezése szigorúan tiltva van, Az ilyen iratok csak könyvtárban tehetők le, minthogy hitelességük angol felfogás szerint többé nem teljesen kétségtelen, E túlzott óvatosság magyarázata az, hogy a sziget-ország levéltárait aránylag kevesebb viszontagság érte, tehát nagyobb a valószínűség, hogy a magánkézbe került irat rossz szándékkal tulajdoníttatott el s meghamísíttatott. Ld. Muller, Feith, Fruin i. m. 55—56. 1. 27 Fényképmásolatok segítségével egész — megsemmisült vagy elidegenített — levéltári keretek rekonstruálhatók. (Ha pl. a küldő hatóság fogalmazvány-sorozata elveszett ugyan, de a tisztázatok a címzett hatóságok állagaiban fennmaradtak stb,) A hiányzó alkatrészek pótlása az anyag áttekinthetőbb felállítását eredményezheti, a fényképezés tehát a rendezés szempontjából is különböző lehetőségeket nyújt. V. ö. Kossányi Béla: A fényképezés a levéltár szolgálatában. Levélt. Közi. XV. (1937.) 204, 1. — Müller, Feith és Fruin a hiányzó Íratok másolataínak (szöveg-másolatainak) beszerzését szintén ajánlják, de a másolatoknak a hiányzó darabok helyére való beosztását nem tartják megengedhetőnek, minthogy maguk e papírok az illető levéltár alkatrészét soha nem képezték, Ld. i. m, 55. 1. Véleményünk szerint az idézett felfogás, mely egyébként is erősen formalisztikus, nem vonatkozhatik a mai fényképmásolatokra. 28 A rendezésről a fenti két kikezdésben elmondottakhoz felhasználtattak még: Müller, Feith, Fruin i. m. passim; Löher, Franz v.: Archivlehre (Paderborn, 1890.) 328—329., 447—449. 1.; u. a.: Vom Beruf unserer Archive in der Gegenwart, Arch,. Zeitschr, I, 1, (1876.) 61. 1.; Jenkinson, Hilary: A Manual of Archive Administration, (Üj kiad., London, 1937.) 98—99. 1. — A rendezés lépcsőzetessége a legtöbb levéltártani szakmunkában említtetik, de a fokozatok különbözőek. Löher pl. egy „durva" s egy „finom" rendezésről beszél, Előbbi alatt a rendezés egész menetét (az anyag felállításával be-