Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)
Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Varga Endre: Levéltárrendezés / 122–149. o.
LEVÉLTÁRRENDEZÉS 131 szokásban volt hátiratos továbbküldése esetén azonban, vagy pl, olyankor, ha a címzett hatóság által eredetiben felterjesztett (továbbküldött) irat a kísérő irattól és más tartozékaitól elhányódva találtatik meg, a címzés — az iratnak, kapcsolatainak, esetleg az egész iratcsomónak stb. időrabló tanulmányozása nélkül — a hovatartozás valamilyen téves megállapítására adhat alkalmat, 15 Hasonló körültekintés tanúsítandó az iratok szövegének nyelvével szemben is, Kétségtelen, hogy mivel az ország területén működött különböző hatóságok ugyanabban az időpontban nem mind ugyanazt a hivatalos nyelvet használták s azt nem ugyanazon időpontokban változtatták, a mondott különbség az összekeveredett anyag szétválasztásánál esetleg szintén felhasználható. Itt viszont az a körülmény parancsol óvatosságot, hogy a küldő hatóságok többnyelvűsége következtében az átvevő hatóság levéltárában nemcsak a beérkezett iratok, hanem a (válasz-) fogalmazványok is többféle nyelvűek lehetnek, vagyis a poliglott íratok mégis egy állaghoz tartozhatnak. Ugyancsak bizonyos nehézségekkel jár a szóbanforgó munkánál (összevegyült állagok szétbontásánál) az anyagot létrehozó szervek ügyviteli, iratkezelési és más instrukcióinak s az adminisztráció menetébe betekintést engedő különféle egyéb forrásoknak értékesítése. 16 Végül olykor szintén csak akadályokkal használhatók az itt tárgyalt célra a fennmaradt segédkönyvek, protokollumok, leveles»- és lajstromkönyvek stb,, melyek pedig az iratok hovatartozásának felismerésénél a legbiztosabb útbaigazítást nyújthatnák, A könyv-anyag gyakori hiányos és hibás feliratai miatt azonban —• e körülményre különben más szempontból még visszatérünk — az azonosítás nem ritkán éppen megfordítva kell, hogy történjék. ságéba stb., melynek ügyvitelében a fogalmazvány készült. Ez a regisztratúra-elv gyakorlati értelme, 15 Az említett hátirati elintézés olykor kérvényekkel kapcsolatban is alkalmaztatott. Az ily kérvények tehát, elintézés után, 3 benyújtóknak vísszaküldettek s ma esetleg, a regisztratúra-elynek teljesen megfelelően, valamely magán (családi) levéltárban feküsznek. A kérvények címzése s az ily darabokon látható regisztratúrafeljegyzések (sőt sokszor irattári jelek is) nem szabad,, hogy a rendezőt az iratok hovatartozása felől megtévesszék s az illető daraboknak a címzett hatóság anyagába való „víssza"-helyezésére csábítsanak. 16 Éppen ezért ezekről később, az egyes levéltári testek anyagának rendezésével kapcsolatban fogunk szólni, hol alkalmazásuk sokkal hasznosabb. Ld. a 22. sz, jegyzetet. 9*
