Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)
Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Bottló Béla: A róm. kat. egyház levéltári szabályai. (Első közlemény) / 106–121. o.
112 BOTTLÓ BÉLA után az egyházmegyei levéltárakban a velük kapcsolatos egyházi perek anyagát, jegyzőkönyveket és bizonyítékokat megsemmisítették. V. Píus pápa, akire nagy hatást gyakorolt barátjának, Borromeí Szent Károlynak a működése, a mellett, hogy 1567-ben a vatikáni titkos levéltár épületét rendbe szedette és szabályozta a fontos pápai iratok megőrzésének módját, majd 1568. augusztus 19-én kiadott motu propriojával a római egyházra vonatkozó íratok pontos teljes leltárának elkészítését rendelte el, ami azonban épen úgy, mint IV, Pius pápának említett központi levéltárának terve, elháríthatatlan akadályokba ütközött, 20 1571. március 1-én kelt „Muneris Nostri" kezdetű bullájával elrendelte, hogy az érsekek és püspökök az ő kúriájukban folyó minden ügyről, panaszról, vádról, kihallgatásról, feljelentésről, stb. évenkénti jegyzéket vezettessenek és a püspöki nótárius által aláírt ezt a jegyzéket a püspökök gondosan bezárva őrizzék. A püspök halála esetén ezt a lepecsételt iratjegyzéket és a levéltár kulcsát a püspök gyóntatójának kell azonnal átvennie és az arra illetékesnek továbbadnia. Azokra pedig, akik ezt a rendelkezését megszegnék, szigorú büntetéseket helyez kilátásba. 21 'Az egyházmegyei levéltárak ügyével nagy politikai elfoglaltása közepette V. Síxtus pápa is foglalkozott. Uralkodása elején nagy levéltári terveket szőtt. Miként elődje, IV, Pius pápa, ő ís az egész itáliai levéltári anyagot, egy, a pápai palotában szervezendő Archívum Generale Ecclesiasticumban akarta összpontosítani. Ettől a nagy elgondolású tervétől azonban neki is egyrészt az ilyen összpontosítás célszerűtlensége, másrészt pedig nehéz keresztülvihetősége miatt el kellett állnia. A megvalósíthatás lehetőségeit tartva szem előtt, foglalkozott az egyházmegyék területén levő levéltárak ügyével az 1587. április 29-én kelt „Provída" contsítutíojában. Elrendelte, hogy az Itáliában az egyes érseki, püspöki székhelyeken dívó azt a szokást, mely szerint az egyház javaira és jogaira vonatkozó okleveleket már régen fennálló levéltárakban gondosan őrzik és róluk jegyzéket vezetnek és ezeket a vizítációk alkalmával ellenőrizni szokták, minden itáliai egyházi hatóság, pátriárkák, prímások, érsekek, püspökök, apátok, prelátusuk, egyházak, szerzetesrendek, egyetemek, kollégiumok, lovagrendek elöljárói, stb, vegyék át és a rendelet tudo20 U. o. 21 Magnum Bullarium Romanum. Luxemburg, 1742. t, II, p. 353.
