Levéltári Közlemények, 17. (1939)

Levéltári Közlemények, 17. (1939) - ÉRTEKEZÉSEK - Sinkovics István: A magyar kamara selejtezéseinek története / 84–129. o.

94 SINKOVICS ISTVÁN harmadik emeletén a legnagyobb rendetlenségben, szétszórva, porosodva, píszkosodva, a molyoknak, szúknak és más ilyenfajta, írásokra leselkedő férgeknek eledelként odadobva, kötelékeiktől megfosztva, s ilyen módon az összekeverés és széthordás nyilt veszedelme fenyegeti őket.

19 A régi iratokból azonkívül sok a szerelés — tehát ugyanaz a panasz, mint a levéltárhívatalnál! — ami több személyt hosszú időre igénybe vesz és így a folyó munkamenetben jóvátehetetlen késedelmet okoz.

20 Az irattár- és a levéltárhívatal közvetlenül nem érintkezett egymással, A kamarai tanács pedig, amelyhez befutottak a panaszok és amelynek döntenie kellett a vitás ügyekben, nem volt értetlen egyik hivatal álláspontjával szemben sem. Bár érezte a levéltári és irattári anyag értékkülönbségét, a merev levéltári meghatározást, hogy a levéltár csak az írásos anyag egy részét köteles befogadni, nem tette magáévá. A levéltárat nem egyszer szólítja fel, hogy vegye át az irattárnak bizonyos távolabbi időszakaszokból való anyagát és úgy beszél erről, mint ami természetszerűleg a levéltárba tartozik és ezért már régen a levéltárban volna a helye.

21 Az irattár munkáját részletesen körülhatároló és szabályozó utasításában világosan megállapítja az új irattár-levéltár-határt. „Minthogy az írattárhivatalban mindig tíz évre visszamenő előakták jelenléte szükséges, és a fizikai hely legfeljebb húsz év aktáit fogadja be, azért az átadás a királyi kamarai levéltárnak minden évtizedben, tíz év iratait visszatartva, eszközlendő, és így pl, 1825-ben az irattári iratok 1805—1815-ig adandók át."

22 Czígler cáfolhatatlan előterjesztése után azonban be kellett ismernie, hogy a regisztraturális anyag tulaj donképen nem tartozna a levéltárba. Hogy egy része mégis odakerült, az arra vezethető vissza, hogy az eredeti, 1755-ös elgondolást 1773 óta nem vették figyelembe. Azt azonban lehetetlennek tartja, hogy a levéltárból visszazúdítsák az irattárba az anyagot. Egyrészt erre az irattárnak helye egyáltalán nem volna, másrészt az irattár az erősödő írásbeliség és a megnövekedett folyóügykezelés ellátásával lévén elfoglalva, nem vállalhatja magára a 19 O. L„ kam. lt. Gremiale 1793. F. 14. R 1—2.; 1833. F, 1. P- 43.; 1815. F. 3. P. 2. 20 O. L., kam. lt., Gremiale 1833. F. 1. P. 43. 21 0. L„ kam. lt. Decr. Cam. 162/1802.; 53/1812.; 110/1813.; 12/1815. 22 Ld. a 18-as számú jegyzetet.