Levéltári Közlemények, 17. (1939)

Levéltári Közlemények, 17. (1939) - ÉRTEKEZÉSEK - Sinkovics István: A magyar kamara selejtezéseinek története / 84–129. o.

A MAGYAR KAMARA SELEJTEZÉSEINEK TÖRTÉNETE 8? szetét, határait és iratőrzésük rendszerét.

3 A magyar királyi udvari kamara levéltárának célja, rendeltetése, hogy a kincstár jogainak érvényesítését tegye lehetővé minden módon és minden vonatkozásban. Száz esztendő munkáján végigpillantva, méltán írhatta a kamarai levéltár 1856-ban az állami schematizmus számára a levéltár felállításáról és működési köréről készített beszámolójában: „A sok milliónyi értékű iratokban gazdag kamarai levéltár, mint a magas fejedelmi kincstár támasza és a királyi fiskus fegyverkamarája, annak és a királyi adományozás útján oltalmára bízottak jógainak védelmére szánva működött mindenkor."* Ilyen szemmel nézve az iratanyagot, egészen természetes, hogy éles értékkülönbségek nőttek írat és irat közé. Következőleg egyes fajtákat a többitől elkülönítő módon megbecsültek, másokat viszont kezdettől fogva nem tartottak arra érdemesnek, hogy a levéltárba kerüljenek. A kamara tanácsa, amely pedig nem is volt a legélesebb és legkönyörtelenebb szétválasztás híve, nyíltan megmondotta, hogy a levéltárban őrzött okmányokat — „megbecsülhetetlen kincs" —, amelyek Magyarországon magukkal a birtok j ogokkal egyenértékűek és amelyek a királyi kincstár jogainak előmozdítását és védelmét szolgálják, nem is lehet összhasonlítani az „irattári" iratokkal.

5 Ez az értékelés természetesen kirekesztett a levéltárérettség határai közül minden olyan írást, ami nem simul a levéltár kijelölt feladatához. Hiszen mindezek csak terhet és akadályt jelentettek volna a levéltár számára. Az is természetes folyománya e levéltárszemléletnek, hogy egy-egy meghatározott irányvonalba állítva, nem tudott irattári egységekben gondolkodni, a levéltár részére kiválasztott anyagban nem látott többé irattári összetartozásjegyeket. Az őrzési körébe került iratdarabok számára a levéltárnak, hogy céljának megfelelhessen, új rendszerről kellett gondoskodnia. így jöttek létre a tárgyi szempontok szerint keletkezett gyűjtemények, amejyek a bennük őrzött iratokról készült, a családi és helyi adatokat világo3 Gesamtinventar des Wiener Haus-, Hof- und Staatsarchivs, I. (Wien 1936. — Inventare österreichischer staatlicher Archive V.). Í6*—18*. 1.; Varga Endre: A proveniencia elve. Lev. Közi. XVI. (1938) 15., 16. 1. 4 Orsz. Levéltár (— 0. L.), kam. lt., Decretationes Camerales 274/1856. 5 0. L., kam. lt., Fkcale 1835. F. 14. P. 70.