Levéltári Közlemények, 17. (1939)

Levéltári Közlemények, 17. (1939) - ÉRTEKEZÉSEK - Sinkovics István: A magyar kamara selejtezéseinek története / 84–129. o.

A MAGYAR KAMARA SELEJTEZÉSEINEK TÖRTÉNETE. A fizikai hely kérdése, az iratanyag elhelyezése a hatóságok működéséből kinőtt és munkáját kísérő levéltárakban az idők folyásával alig változó, állandó gond. E ponton ugyanis két élesebben-kévésbbé szembenéző ellentét találkozik: a levéltár állagai részére kijelölt hely, ha időnként nagyobbítják is, bizonyos fokú változatlanságot, állandóságot mutat, az irattárban viszont megszakítás nélkül egyre gyarapszik az írásos anyag, amely azután, minthogy az irattár csak átmenet, ideiglenes elhelyezés, megállíthatatlanul ömlik a levéltárba, az emberi mértékek szerint időállónak, véglegesnek tartott állomáshelyre. Az irattermelés még hozzá nem is egyenletes, hanem a legtöbb hatóságnál az ügyek gyarapodásával és a munkaterület határainak széttolódásával, átmenetekkel vagy ugrásszerűen fokozódik. E gyarapodás megállítása, határok közé parancsolása, természetesen megvalósíthatatlan kívánság és a vart segítséget nem is hozná meg. Papíroson lehetőségnek kínálkoznék a levéltár befogadóképességének, az állagok elhelyezési területének arányos mértékű nagyobbítása. A. valóságban azonban ez leküzdhetetlen akadályokkal találkozna, sőt a legtöbb esetben egyenesen keresztülvihetetlen. Marad tehát egyedüli megoldásnak az irattár iratanyagtermelésének és a levéltár befogadóképességének összemérése, aránybaállítása. Ez pedig csak olyan módon, lehetséges, ha az irattár és a levéltár között megrostálják az anyagot. Csak az az irat jut be a levéltár őrzési körébe, amely érdemes arra, hogy a benne megörökítést nyerő életdarabokat beláthatatlan időn át közvetítse a jövő számára, a többieknek, az irattárból kikerülve, a pusztulás a sorsa. Az íratok élettartamát eldöntő mesterséges beleavatkozás:t a selejtezés tehát a levéltárnak valósággal életszükséglete.

1 1 Elkerülni — felfogásunk szerint — csak úgy lehetne, ha az