Levéltári Közlemények, 17. (1939)

Levéltári Közlemények, 17. (1939) - ÉRTEKEZÉSEK - Istványi Géza: A generalis congregatio : első közlemény / 50–83. o.

82 ISTVÁNYI GÉZA a büntető perekben maradt fönn mindenütt.

108 Sőt DélFranciaországban a szokásjog megállapítására összehívott gyűléseken is alkalmazták (enquéte par turbe).

109 Egyébként azonban a juryszerű tanúságtétel Anglia kivételével elenyészett az európai jogfejlődésből Helyette Dél-Európában, Dél-Franciaországban és Itáliában, a kánonjogi eredetű inquísitio, az enquéte loyale és az inquesta terjedt el.

110 A bizonyítási jurynek még volt valami humánum testímonium-szerű jellege. Bár kétségtelenül nagy lépést jelentet az anyagi bizonyítás felé, mégsem volt egészen az. Lényegében nem tanúvallomás, hanem tanúságtétel. A juryben szereplő tekintélyes esküdt férfiak sokszor legföljebb hallomásból tudtak az ügyről. A fél mellett való kiállásukban vagy ellene fordulásukban még föllelhető valami archaikus formális elem, az eskütársí intézményben megnyilvánuló közösségi szellemnek valami emléke. Vele szemben a déleurópaí racionálisabb társadalmi fejlődésből kinőtt inquísitio már nagyjában a modern tanúvallatásnak felelt meg, egyenként való tanúvallatásból állott. Igen kifejező szóval nevezi Hajnik ,,kutató" eljárásnak. Viszont a requisitiós bizonyítást egyszerűen kérdő eljárásnak mondhatnók magyarul; a bíró egyszerű formában föltett kérdésére a kiválasztott jury hit alatt egyhangú, határozatszerű tanúbizonyságot tesz. Nálunk is vannak nyomai az inquisitiós eljárásnak már az árpádkorban és pedig először egyházi vonatkozású ügyekben.

111 Ám rendszeresen és következetesen csak az Anjou-korban kezdték alkalmazni. Végleges formája Zsigmond korában alakult ki. Lényeges tulajdonsága volt, hogy — kivált eleinte — éppúgy, mint külföldön, csak az uralkodó vagy megbízottjai rendelhették el.

112 A generális congregatiókon ritkán került sor ínquísitíók tartására, itt a speciális bizonyítási módszer a közgyűlés természetének megfelelően a requisitiós eljárás volt. Az ínquísitíókra szóló királyi mandátumokra is in108 Brunner; Reehtsgesch. II. 644. L 108 Holtzmann, R.: Französische Verfassungsgeschichte (München u. Berlin, 1910) 52—53. I. 110 Trifone id. m. 122, 1. és passlm. i

11 Első nyoma talán Szent László I. decr. 14. te: ,,Si verő ex propinquís foeminae aliquis in eum insurrexerit, quod ínterfecisset eam injuste, judicio discutiatur; et illud a vicinis eorum omnimode investigetur, sí in despectione et contemptu apud virum suum esset prius, aut alique suspício fornicatuMii® de illa prius orta fuisset.?." 112 Mindezekre: Hajnik: Bírósági szerv. 282. s köv. 1.