Levéltári Közlemények, 17. (1939)

Levéltári Közlemények, 17. (1939) - ÉRTEKEZÉSEK - Istványi Géza: A generalis congregatio : első közlemény / 50–83. o.

82 ISTVÁNYI GÉZA a büntető perekben maradt fönn mindenütt. 108 Sőt Dél­Franciaországban a szokásjog megállapítására összehívott gyűléseken is alkalmazták (enquéte par turbe). 109 Egyéb­ként azonban a juryszerű tanúságtétel Anglia kivételével elenyészett az európai jogfejlődésből Helyette Dél-Euró­pában, Dél-Franciaországban és Itáliában, a kánonjogi eredetű inquísitio, az enquéte loyale és az inquesta terjedt el. 110 A bizonyítási jurynek még volt valami humánum tes­tímonium-szerű jellege. Bár kétségtelenül nagy lépést je­lentet az anyagi bizonyítás felé, mégsem volt egészen az. Lényegében nem tanúvallomás, hanem tanúságtétel. A juryben szereplő tekintélyes esküdt férfiak sokszor legföl­jebb hallomásból tudtak az ügyről. A fél mellett való ki­állásukban vagy ellene fordulásukban még föllelhető va­lami archaikus formális elem, az eskütársí intézményben megnyilvánuló közösségi szellemnek valami emléke. Vele szemben a déleurópaí racionálisabb társadalmi fejlődés­ből kinőtt inquísitio már nagyjában a modern tanúvalla­tásnak felelt meg, egyenként való tanúvallatásból állott. Igen kifejező szóval nevezi Hajnik ,,kutató" eljárásnak. Viszont a requisitiós bizonyítást egyszerűen kérdő eljárás­nak mondhatnók magyarul; a bíró egyszerű formában föl­tett kérdésére a kiválasztott jury hit alatt egyhangú, hatá­rozatszerű tanúbizonyságot tesz. Nálunk is vannak nyomai az inquisitiós eljárásnak már az árpádkorban és pedig először egyházi vonatkozású ügyekben. 111 Ám rendszeresen és következetesen csak az Anjou-korban kezdték alkalmazni. Végleges formája Zsig­mond korában alakult ki. Lényeges tulajdonsága volt, hogy — kivált eleinte — éppúgy, mint külföldön, csak az ural­kodó vagy megbízottjai rendelhették el. 112 A generális congregatiókon ritkán került sor ínquísi­tíók tartására, itt a speciális bizonyítási módszer a köz­gyűlés természetének megfelelően a requisitiós eljárás volt. Az ínquísitíókra szóló királyi mandátumokra is in­108 Brunner; Reehtsgesch. II. 644. L 108 Holtzmann, R.: Französische Verfassungsgeschichte (München u. Berlin, 1910) 52—53. I. 110 Trifone id. m. 122, 1. és passlm. i 11 Első nyoma talán Szent László I. decr. 14. te: ,,Si verő ex propinquís foeminae aliquis in eum insurrexerit, quod ínterfecisset eam injuste, judicio discutiatur; et illud a vicinis eorum omnimode investigetur, sí in despectione et contemptu apud virum suum esset prius, aut alique suspício fornicatuMii® de illa prius orta fuisset.?." 112 Mindezekre: Hajnik: Bírósági szerv. 282. s köv. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents