Levéltári Közlemények, 17. (1939)

Levéltári Közlemények, 17. (1939) - ÉRTEKEZÉSEK - Istványi Géza: A generalis congregatio : első közlemény / 50–83. o.

A GENERALIS CONGREGATIO 59 tok jogi bevallások.

39 Előfordult az is, hogy már a királyi mandátum megjelölte a nádor közgyűlések tárgyaként a latrok kiirtása mellett a birtokügyekben való ítélkezést.

40 Föl kell tennünk — az oklevelek is támogatnak ebben bennünket —, hogy csak fontosabb, nagyobb jelentőségű dolgok kerültek a generalis congregatiók elé. Az oklevelek szűkszavúsága és csekély száma miatt a közgyűlések lefolyásáról csak igen hiányos képet lehet kapnunk. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy a büntető peres eljárás igen archaikus volt. Kezdetben alig különbözött attól, amit Szent László II. törvénye előírt

41 vagy amit a Váradi Regestrumban kifejlődve látunk.

42 Bizonyos jelenségek természetesen magukban hordozzák a későbbi változás csíráit, a változás e téren azonban csak a XIV. század első felében ment végbe. A legrégibb, IV, Lászlókorabeli viszonyokat e tekintetben Bartal még joggal hasonlítja a merovíng-kori frank büntető eljáráshoz.

43 Először sorra vesszük azokat a pereket, melyeket a nyilvánvaló gonosztevők, a „depredatores regni", a ,,pUDlici malefactores"

44 ellen folytattak le, tehát azok ellen, akik nemcsak egyesek, hanem az egész köz, az ország, a király ellen vétkeztek. Olyan bűntetteket követtek tehát el ezek, amelyeket ma hivatalból üldözendő bűntettnek szokás nevezni. A bűncselekményeknek az árpádkorban való ilyen éles megkülönböztetését azonban anakronizmus volna föltételeznünk. Az azonban bizonyos — Szent László idézett törvénye, a Váradi Regestrum megfelelő adatai, a generalis congregatiókon szinte közvád alapján lefolytatott büntető perek kétségtelenül mutatják —, hogy mint szerte az egykorú Európában,

45 az árpádkor! magyar jogfölfogás is ismert olyan közbűncselekményeket, amelyek ellen bárkinek jogában állott — sőt kellett is —> vádat emelni, amelyeket mindenkinek kötelessége volt üldözni.

46 Hogy mik 38 1278: Fejér. V. 2., 477. L; 1291: Hazai Okmt. VI. 360. 1. és Urkbuch. I. 177. 1. 40 Fejér V, 2„ 477. 1. 41 4, te: ,,Si quem deinoeps tota villa furem esse proclamaverit, probetur iudicio." 42 V. ö. Karácsonyi—Borovszky: Az időrendbe szedett váradi tüzesvaspróba-Lajetrosn: 95., 189., 280., 281., 285., 288., 333. szám stb. 34 Id. m. I. 328. 1. jegyz. 44 Haaai Okmt. V. 64. 1.; Zichy I. 99. 1. 45 V. ö. Hajnik I.: Egyetemes európai jogtörténet. Középkor. 5. kiad. (Budapest, 1899) 383. 1. 46 V, ö. Hegedűs G,: Anyagi büntetőjog az árpádhází királyok korában (Budapest, 1935) 53. 1.