Levéltári Közlemények, 17. (1939)

Levéltári Közlemények, 17. (1939) - SZEMLE - Jánossy Dénes: Száz éves a londoni állami levéltár / 336–338. o.

SZEMLE 337 ségeken kívül különösen tanulságosnak bizonyultak az egyidejűleg rendezett szakkiállítások, amelyek az évszázados múltra visszatekintő levéltári műhelymunka sokoldalúságára vetettek világot. Lévén a levéltárnok főfeladata a gondjaira bízott anyagnak alapos megismerése és rendezése, e munka gyümölcse az általános leltár kiállításában jutott méltó kifejezésre. Ezenkívül bemutatásra került az állami levéltárban őrzött összes levéltárak történetét felölelő vezérfonal, a hivatalos leltárak összesített, katalógusa, kiállították továbbá a különböző levéltárak regestrum köteteit, amelyek az egyes oklevelek, illetve iratok tartalmi kivonatát foglalják magukban. Gyakorlati példákkal mutatták be, hogy miképen készül a leltár, miképen kell a levéltárnoknak eljárnia, ha egy-egy megkeresésre választ kell felkutatnia és végül, hogy a kutató munkának milyen módszereire van szükség, hogy egy aktapublikáció megvalósulhasson. Miután a londoni állami levéltárban őrzött újkori iratok kötetenkint összefűzve, illetve bekötve őriztetnek, külön kiállítás keretében mutatták be, hogy miképen fejlődött száz év alatt az iratanyag ezen őrzési módjának technikája. A kiállítás teljességéhez tartozott annak szemléltetése is, hogy miképen történik a sérült kötetek javítása: egyrészt a régi könyvkötő anyag felhasználásával, másrészt pedig a régi kötésnek modern anyaggal való korhű utánzásával. Külön teremben került bemutatásra az a mintegy 40.000 darab nemzetközi szerződés, amelyeket a levéltárban őriznek. Az angol hagyománytisztelet méltó kifejezésre jutott e szerződések szövegezésének illusztrálásában, nemkülönben azok dekoratív bekötésében, sőt még a pecsétek dobozaiban is. Ugyanilyen szemléltető bemutatásra került a levéltár különös büszkesége, az iratjavító műhely, ahol a sérült iratokat egykorú pergamenttel, vagy papírral egészítik ki (interpolálják). Ha pedig a papír mindkét oldalán írás van, akkor a sérült iratot selyemgézzel konzerválják. Hasonló érdekessége a levéltárnak a mintegy 16,000 darabban nyilvántartott pecsétkatalógusa, melynek bemutatása során a sérült pecsétek, illetve az azokról készült pacskolatok javítása a konzerválás mai fejlettségi fokát szemléltette. Elvi szempontból minden értékesebb pecsétről, katalogizálása után pacskolatot készítenek, hogy ezzel az eljárással fennmaradását biztosítsák. Végül említésre érdemes még a levéltár állandó kiállítása is, melynek mintegy múzeum jelleget kölcsönöz az a körülmény, hogy abban nemcsak a levéltárban őrzött különös történeti értékkel bíró írásos emlékeket mutatják be, (Domesday Book, Shakespeare, Marlborough, Livingstone stb. kéziratok), hanem azokat a muzeális tárgyakat is, amelyek a levéltári anyagnak évszázadokkal ezelőtti őrzési helyéről szárLevéltári Közlemények 22