Levéltári Közlemények, 17. (1939)

Levéltári Közlemények, 17. (1939) - KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Klein Gáspár: Az iratok elhelyezésének kérdéséhez / 293–295. o.

KISEBB KÖZLEMÉNYEK 295 hetünk el. Könnyű kiszámítani, hogy nagymennyiségű fraktur-alakú anyag kiteregetett elhelyezése milyen nagyarányú férőhelytöbbletet kíván meg. Fel lehet vetni azonban, hogy fraktur-alakot ma főleg az az 1867-ig termelt anyag visel, ez az anyag pedig — tekintve azt is, hogy a közgyűlési, törvényszéki, betáblázási stb, jegyzőkönyvek amúgy is jórészt már bekötött, de mindenesetre eredeti nagyságban és alakban kiterített állapotban vannak — nem nagy terjedelmű, így könnyű az áttérés új rendszerre. Az áttérés azonban mégsem könnyű, mert más az elgondolás és más a kivitel. Ma ugyanis a levéltárakat az egyes közületek általában csak tehernek érzik. Ha valamely hivatal számára új helyiségre van szükség, az első tekintet a levéltárra esik; a levéltár az, melytől mindig lehet elvenni. Ilyen felfogás mellett a csomós vagy dobozos rendszer keresztülviteléhez szükséges helységtöbbletre aligha számíthat a levéltárnok. Mikor ma az ijesztően gyarapodó irattömegeknek csak selejtezéssel lehet helyet biztosítani — jóllehet a selejtezés még a legridegebb szempontok alkalmazásával is legfeljebb csak 20—25%-os nyereséget jelent — a fraktur-rendszer meghagyása, ha ez nem is kívánatos, több férőhelyet biztosíthat s így közvetve a levéltári anyag védelmének ügyét szolgálhatja. Ha mégis lehetőség nyílik rá, az anyagunkat rendezzük át csomós vagy dobozos rendszerbe, ilyen átrendezésre azonban aligha nyílik máskor alkalom, mint akkor, ha a levéltárnak építkezés útján megfelelő bő férőhelyet nyújtanak. Klein Gáspár.