Levéltári Közlemények, 17. (1939)

Levéltári Közlemények, 17. (1939) - ÉRTEKEZÉSEK - Fára József: A levéltárvédelem a vármegyében / 27–36. o.

28 FÁRA JÓZSEF Mielőtt a védelem kérdésére térnék-át, tisztázni óhajtanám, hogy mi tartozik e korszak levéltárának gyűjtőkörébe. A kérdést fel kell vetnünk, mert azok a feladatok, amelyek a vármegye életműködéséhez tartoznak, a kiegyezés óta megváltoztak. A kiegyezés után a vármegyék autonom hatóságainak működési körét megszűkítették, igen sok feladatot a megyei szervektől átutaltak állami szervek hatáskörébe és így a vármegye egészének az életmegnyilvánulásáról szóló iratok is tekintélyes részükben megszűntek a vármegyei levéltár anyaga lenni, különböző állami szervek iratanyagába kerülve. így ma már az iskolai, egészségi, állattenyésztési, földmívelésí, gazdasági, erdészeti, út-és vízügyeket, a vármegyei költségvetés, számadás és az önadóztatás ügyeit, a rendészet, közbiztonság, igazságszolgáltatás, pénzügy feladatait, állami szervek intézik el, E szervek szoros kapcsolatban működnek a vármegye hatóságaival és a legtöbbjük működési körére vonatkozó íratok egyrésze be is folyt és be is folyik a vármegye levéltárába, mégis az iratok jelentős része kívül marad, e szervek saját külön irattára anyagát alkotva. Ezeknek a különálló szerveknek az életműködése azonban nem választható el a vármegye életétől s ezért irattári anyagukat is be kell kapcsolnunk a vármegyei levéltárba. Ezek szerint a vármegyei levéltár anyagán tehát nemcsak a központi közigazgatási, alispáni, árvaszéki és a főispáni irattár anyagát értem, hanem az említett szervek iratanyagát is, s ezt szintén bele kell vonnunk a vármegyei levéltár kezelésébe. Első feladatunk tehát a vármegye levéltárának a védelmét illetőleg az, hogy gyűjtőkörét ezeknek a szerveknek a bevonásával kibővítsük, ezek levéltárait a vármegye levéltárába bevonjuk. A vármegyei levéltárnak ílyképpen való megszervezésével, gyűjtőkörének ezzel a kiterjesztésével megoldódnék a magyar levéltárügy egyik fontos kérdése, a kerületi levéltárak kérdése is. A kerületi levéltárak megvalósításának hazánkban az a legtermészetesebb módja, ha a már meglevő megyei levéltári szervezetet fejlesztjük ki, annak gyűjtőkörét bővítjük, s belevonjuk a már említett szervek iratanyagát. Hozzávehetnék még azokat az iratokat, amelyeket az újabban felállított testnevelési, népművelési intézményeknek, stb. a megye területén működő szervei termelnek. A kerületi levéltárak kérdésének a megyei levéltárak útján való megoldása azért is ter-