Levéltári Közlemények, 17. (1939)

Levéltári Közlemények, 17. (1939) - KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Glaser Lajos: Az Országos Levéltár térképei / 280–288. o.

280 KISEBB KÖZLEMÉNYEK Az Országos Levéltár térképei. Az Országos Levéltár a szoros értelemben vett levéltári, írott anyag mellett számos térképet is őriz, Ezek részben az egyes hatóságok vagy családok itt elhelyezett levéltárainak az oklevelekhez és iratokhoz hasonló szerves anyagát képezik, részben pedig — a múzeumi levéltár iratainak egy részéhez hasonlóan — céltudatos gyűjtés eredményeként kerültek az Országos Levéltárba. Ez a hatalmas, nagyrészt kéziratos térképanyag nemcsak származás, hanem forrásérték szempontjából is egyenrangú társa az iratoknak és okleveleknek. A tájak történelmi képének, a folyók régi folyásának, az eltűnt medreknek, a lecsapolt mocsaraknak, az elpusztult erdőknek, eltűnt dűlőneveknek, településeknek, megváltozott határoknak, a felhagyott utaknak a pontos megállapítása e térképek nélkül a legtöbb esetben lehetetlen volna. Kora tekintetében némely nagy könyvtár és hadilevéltár térképeihez képest esetleg túl későinek tűnhetik fel ez a térképanyag. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy a térképek az újkor hajnalán kizárólag tudományos célokat szolgáló tabulák és mappák voltak s így ma inkább könyvtárakban mintsem levéltárakban találhatók. Még a hadílevéltárakat érdeklő katonai térképezés ín csak a XVI. század közepén kezdődött, a térképeknek a polgári levéltárak anyagát szolgáltató államigazgatás területén való megjelenése pedig még csak ezután következett be. Magyarországon általánosságban a XVIII. század közepétől kezdve találunk nagyobb számban térképeket a polgári közigazgatás aktái mellett. Megjelenésük két eseményhez fűződik. Az egyik az, hogy 1751-ben a temesí bánság egy részének igazgatása a térképekkel operáló katonaság kezéből a bécsi kamaráéba került és így most már polgári szervnek is alkalma volt megismerni a mérés alapján készült térképek szerepét a közigazgatásban. A megismerést azután nyomon követi a szükséglet kialakulása. Hiába jelentkezett volna azonban a szükséglet; a közigazgatási térképezés ügye mérnökhiány miatt megfeneklett volna, ha Esterházy Ferenc kancellár 1763-ban meg nem alapítja a pozsonymegyei Szempcen a polgári földmérők képzésére is szolgáló Collegium Öeconomicumot. Ezzel azután lehetővé vált, hogy a polgári közigazgatási szervek most már a néhány kiérdemesült hadimérnök helyébe megfelelőszámú geometrát alkalmazzanak.