Levéltári Közlemények, 17. (1939)

Levéltári Közlemények, 17. (1939) - ÉRTEKEZÉSEK - Iványi Béla: Trencsén vármegye levéltárai a vármegye multjára vonatkozó főleg középkori oklevelek szempontjából : negyedik közlemény / 255–276. o.

TRENCSÉN VÁRMEGYE LEVÉLTÁRAI 275 gyűlésén „Mychael filius Johannis dicti Roh de Dulou" a magä és rokonai nevében tiltakozik az ellen, hogy Rooh János (a tiltakozó atyja) a Duulou birtokon lévő részét Kemechei Mihály fia Jánosnak elzálogosítsa vagy eladja. Papíron, kiviül rányomott pecsét töredéke. 5. 1415. február 13. Esztergom. Zsigmond király előtt Ilméri Rufus László fia László a maga, továbbá fivére István, Ilméri Rufus András fiai Gergely. Ferenc és Bálint, leányai, Erzsébet, Anna és Katalin, azután Gergely és Tamás, végül Ivánkafalvi István fia Miklós fiai János, Mihály, László és leányai Krisztina ós Veronika nevében egyrészről, Genchi Mihály fia András deák másrészről, .bármely megyében lévő birtokukra nézve egyességet kötnek. Kissé rongált hártyán, kívül rányomott viaszpecsét helyével. 6. 1474. július 24. Trencsén. L Mátyás király nemes Sulowsky Éliásnak érdemei jutalmául a trencsénvármegyei „possessionem Lwka vocatam .,. simulcum curia sew sesione nobílitari in possessione Marcwdwar" adományozza. Ad relationem Jo(hannis) prepositi Strigoniensis. Hártyán, alul papírral fedett vörös viaszpecséttel, melyről a papír levált 1653. december 8. Regensburg. III. Ferdinánd király Valy Györgyöt érdemei jutalmául magyar nemességre emeli, s neki a következő címert adja: „Scutum vi delicet militare erectum coelestini colorís, hindum illíus viridi campo interoccupante, super quo vir militarís Vngarus rubro habitu, flavisque cothurnis inductus, armis insuper bene instructis, alboque insidens equo, manuum «inistra habenas eiusdem ad precipitem cursum dir igére, dextra verő evaginatam frameam fortiter vibrare, in dextramque scuti partém tendere vísitur. Scuto incumbentem galeam militarem craticulatam sive apertam regio diademate, ex eoque alium virum militarem genuum tenus eminentem manuum quídem sinistra sangvine madens detruncatum turcicum caput comatenus apprehensum ostentantem, dextra verő nudam frameam vibrantem, alioquin enim inferiori per omnia similem praefexente ornatam. A summitate verő sive cono galea laciniis seu 18*