Levéltári Közlemények, 17. (1939)
Levéltári Közlemények, 17. (1939) - ÉRTEKEZÉSEK - Ila Bálint: Gömöri levéltárak / 208–237. o.
234 ILA BÁLINT Tornallyay család levéltára. Középkori része meglepő épségben megmaradt s szinte maradéktalanul figyelemmel követhetjük útmutatása nyomán a család őri eredetét, leszármazását és birtokai kialakulását, sorsát. Tornallya helység eredete késtégtelenül összefügg az itt elvonuló védelmi vonallal, nevét pedig attól a védelem céljaira készült toronytól kapta, amelyet messze vidékről látni lehetett és emlegetik még a XIIL század végén is. E torony körül keletkezett azután jóval a tatárjárás előtt a helység. Újkori része megállapíthatólag már sokkal hiányosabb, igen jelentős része elkallódott. Kikerültek azonban így is belőle azok az adatok, amelyek bizonyítják az eredeti magyar népiség és a középkori földrajzi nevek egészen a mai napig való továbbélésének a tényét. E levéltár őrzi a vérrokon Sztárnai család kevés számú iratát is. A levéltárat Tornallyay Zoltán az Országos Levéltárban örök letétként helyezte el. A levéltárhoz csupán egykét alig használható mutató áll rendelkezésre. Oklevelei fényképben is megtalálhatók az Orsz. Levéltárban. Csánkí nem használta, Forgón igen, Váradi Török család levéltára. A Nógrádban telepedett, de megyénkre is átterjedt Kacsics-nem birtokolására őrizte meg az adatokat, E birtokok: Kecső, Kánó, Agtelek s más helységek. Mivel e levéltárat nem használ" ták, a Kacsics nemzetség e vonatkozásait sem Karácsonyi, sem Forgón nem tárgyalják. Egyik oklevele alapján megállapítható, hogy Bánréve csak a XV. század elején vált ki Nehe területéből, lassan azonban ez utóbbi név feledésbe ment és azóta csak az előbbi él. Üjkori gömöri anyaga nincsen. Időrendbe szedett örök letét az Orsz. Levéltár múzeumi levéltárában, mutatói vagy elenchusaí nincsenek. Anyaga a gömöritől eltekintve szinte kizárólag nógrádi és soproni vonatkozású. Gr. Vay család levéltára Berkeszen. Az oklevelekben páratlanul gazdag levéltár (kb. 1750 drb.) közel másfélszáz oklevele tartalmaz rendkívül értékes népiségtörténeti adatokat a Hangony völgyére, Uraira és a két Hangonyra. A nagyszámú jobbágynév és a ma is élő földrajzi elnevezések, összegezve őket az egyéb levéltárakban talált hasonló adatokkal, széles alapokat teremtenek e vidék településének és lakosai népíségének a megvizsgálására. A levéltár újkori anyaga általában kicsiny, Gömörre pedig alig találunk benne egy-két forrást. Ez az anyag bizonyára más rokon és közös birtoklású családok levéltáraiba