Levéltári Közlemények, 17. (1939)
Levéltári Közlemények, 17. (1939) - ÉRTEKEZÉSEK - Juhász Viktor: A városi levéltár selejtezése / 180–193. o.
192 JUHÁSZ VIKTOR sületcnek kongresszusán a levéltári szakosztályban 1939. június 10-én, Az előadás után elhangzott hozzászólások: Kiss Ernő (Debrecen város írattárnoka) hangsúlyozta, hogy a selejtezés megkezdése előtt elsősorban tisztázni kell annak a levéltárképző szervnek a hatáskörét, amelynek irattára selejtezésre kerül. ,,Meg kell állapítanunk — mondotta —, melyek azok az ügyek, amelyekben a levéltárképző szerv mint rendelkező, végrehajtó, egyszóval mint illetékes intézkedő hatóság jár el. Minden olyan levelezés ugyanis, melyben a levéltárképző hatóság csak mint informáló, tanácsadó, nyomozó fórum szerepel, kidobható, hiszen az illetékes hatóságnál az ügy érdemi részére vonatkozó iratok úgyis megvannak. Tehát pl, a tanács előtt folyó illetőségi ügy egészben megőrzendő, ellenben az erre az ügyre vonatkozó iratok minden alárendelt fórumnál (anyakönyv, adóhivatal, I. fokú közig, hatóság) megsemmisíthetők, mert mind a hozzájuk intézett megkeresés, mind annak válasza megvan, a tanácsi iratok között." A kiselejtezett anyag ügyében az előadás felfogásával ellentétes álláspontra helyezkedik. ,,Ha a selejtezés egyik fő oka a hely hiánya, akkor vagy dobjuk ki a kiselejtezett anyagot, vagy ki se selejtezzük, mert eredeti helyén sem foglal el több helyet és ott legalább egyszerűen megtalálható, míg a kiselejtezett anyagot, ha használni akarnók, újra kellene regisztrálni vagy legalább is valami rendszer szerint csoportosítani, amit vagy megérdemel az az anyag vagy nem. Ha igen, nem kell kiselejtezni, ha nem, akkor kár vele vesződni." A kiselejtezett anyag különben is csak másodrendű helyre, esetleg nedves pincébe kerülne, s így előbb-utóbb pusztulás volna a sorsa. Sokkal helyesebb tehát a kiselejtezett anyagot azonnal megsemmisíteni. Az egyes íraitestek selejtezésével kapcsolatban kiemeli, hogy a segédkönyvek közül az előadói, kiadói, kézbesítő- és postakönyvek megtartása szükségtelen. Nem ért egyet az előadóval abban, hogy a polgármesterhez érkezett bizalmas iratokat, továbbá az úgynevezett bnyt (katonai bizalmas nyilvántartás) iratokat ki kell selejtezni. Hiszen ezek elpusztításával az események sorában sok. meglepő, váratlan és éppen ezért nem egyszer döntő jelentőségű fordulat megmagyarázhatatlan maradna. ,Ami az azokban előforduló kompromittáló adatokat illeti, azok vagy igazak, s akkor ezért megtartandók, vagy nem, s akkor ez azokból ki is tűnik és így éppen a kompromittálni akart személyeknek a jövő generációk előtti reputációja érdekében tartandók meg." A tipikus gyüj^ temény, ahová az előadó a vámbárcák, járlatlevelek stb, egy-egy példányát akarja elhelyezni, inkább múzeum, mint levéltár. Ha fejlesztésére a levéltárnok nem sok gondot fordít, a gyűjtemény szegényes marad, ha meg sokat foglalkozik vele, ez föltétlenül a levéltári munka rovására megy. Végül reámutatott a selejtezés kérdésének egyre fokozódó jelentőségére. Az irattár valósággal elöntéssel fenyeget. Debrecen városánál pl. évenkint közel félmillió aktaszám keletkezik. Ilyen módon 5—6 év irattermése annyit tesz ki, mint a levéltár teljes anyaga 1853-ig. Sőt az iratanyag gyarapodása még megállíthatatlanul egyre tart. Ugyancsak Debrecen város irattárában az utolsó 15 év alatt 150%-kai emelkedett a munka, A levéltár érdeke tehát feltétlenül szükségessé teszi az iratanyag alapos, de gondos megselejtezését, A múltban történt selejtezések a legtöbb esetben jóvátehetetlen károkat okoztak, s így halaszthatatlan fontosságú, hogy a
