Levéltári Közlemények, 17. (1939)
Levéltári Közlemények, 17. (1939) - ÉRTEKEZÉSEK - Klein Gáspár: A vármegyei levéltár selejtezése / 172–180. o.
A VÁRMEGYEI LEVÉLTÁR SELEJTEZÉSE 179 hány szerencsétlen magyar ember menekült volna meg az elmúlt két évtizedben a kiutasítástól, ha az előbbi adatokkal bizonyítani tudta volna, hogy nagyapja efféle kötelezettségeket teljesített a helységben s így illetősége vélelmezhető. Korábban a gyárak, üzemek, az embereket csak a kivetési lajstromokban tartották egyénileg nyílván s az ilyen lajstromok megléte ma sokaknak biztosíthatná az illetőséget. Az 1929. évi XXX. te, nem rendelkezik a fegyelmi eljárások iratairól, határozottan hangoztatnunk kell azonban, hogy a fegyelmi eljárások iratai nem selejtezhetek ki s ugyanígy a közúti törzskönyvek sem, melyeknek további sorsára vonatkozólag az 1890. évi I. te. semmiféle támpontot nem nyújt, de amelyek véleményünk szerint olyan fontossággal bírnak, hogy azokat selejtezni nem szabad. Nem tartjuk megengedhetőnek az árvaügyek iratainak a selejtezését sem, hacsak a vétívek, sürgetések s átmeneti ügyek selejtezését nem. A postakönyvek, kézbesítő könyvek és kiadóhivatali sorkönyvek megtartását a tíz év eltelte után nem találjuk indokoltnak. Az útlevélügyek iratainak a selejtezése igen nagy meggondolást igényel. Hogy történjék már most a selejtezés? Csakis a levéltárnok vagy az allevéltárnok selejtezzen és pedig darabonként. Iktatókönyv alapján nem lehet selejtezni, mert az iktató szűkszavú bejegyzése alapján a legfontosabb ügy is kiselejtezhetőnek tűnhetik fel. Az iratok egyenkénti átnézését kell megkívánni, így elkerülhetők a tévedések s az egyébként fölösleges iratról a hozzászerelt és meg nem semmisíthető iratok leválaszthatók és rendes helyükre visszahelyezhetők. A kiselejtezett iratokat sorrend szerint kell elrakni és a munkálat befejeztéig külön megőrizni, A munka befejezte után jelentés teendő az alispánnak, aki a jelentést a közgyűlés elé terjeszti, honnan az a közgyűlési határozattal a belügyminiszter elé kerül. Véleményünk szerint a selejtezésről szóló jelentést mindig meg kellene vizsgálnia az Országos Levéltárnak s csak ha véleménye jóváhagyó, akkor lehetne a kiselejtezett iratokat megsemmisíteni. A megsemmisítés előtt az iktatókönyvben meg kell jelölni, hogy mely iratok selejteztettek ki. Tekintve, hogy az iratokat legtöbbször a mutatókönyvekben keressük, lehetőleg itt is tüntessük fel a selejtezés megtörténtét. Ha 12*
