Levéltári Közlemények, 17. (1939)

Levéltári Közlemények, 17. (1939) - ÉRTEKEZÉSEK - Bánrévy György: A selejtezés általános elvei / 158–171. o.

A SELEJTEZÉS ÁLTALÁNOS ELVEI 167 erejű anyag van rábízva, Ezt a felfogást el kell utasítanunk és a selejtezés kérdésénél minden körülmények közt a levéltár és a levéltárnok szerepét kell érvényre juttatnunk, ha azt nem akarjuk, hogy — csak a leggroteszkebb példával élve — a selejtezés olyan közigazgatási hivatalnokok kezébe kerüljön, akik eleve tudják, hogy munkájukat a kiselejtezett anyag mennyisége szerint fogják ja vadai •< mázni. Utoljára még egy kérdésre kell felelnünk: mi történjék a kiselejtezett anyaggal? Ügyiraton belüli darabselejtezésnél, amikor tehát nem az egész szignatúrát, hanem csak egyes elemeit vetjük ki, ajánlatos a kiselejtezett anyagot a végleges elpusztítás előtt ismételt és több irányú revideálásnak alávetni. Az értéktelennek ítélt anyagot éppen ezért a megsemmisítésre vonatkozó végleges döntésig ne őrizzük és kezeljük kevesebb figyelemmel és gonddal, mint a selejtezés előtt. Ha ügyiratokat, tehát teljes szignatúrákat selejtezünk, ugyanezt az elvet vallhatjuk, de azonfelül nem látszik tanácsosnak a megtartandó és a kiselej tezendőnek vélt anyag azonnali szétválasztása, mégpedig azért nem, mert az utóbbi mint selejtesnek és kidobandónak ismert anyag könnyen jut a pusztulás útjára, még mielőtt a szükséges felülvizsgálaton keresztül esett volna. Ennek megelőzésére olyan módszer kínálkozik, amelyet arra lehetőséget nyújtó iratanyagnál általában is selejtezési normának tekinthetünk. Olyan állagot, melynek szignatúrái csak egykét íratdarabból állanak, vagy egész ügyiratokat selejtezve, a selejtezést egyelőre nem a valóságban, hanem csak egy jegyzéken végezzük, melyet a feleslegesnek ítélt iratokról vezetünk. Az illető anyag ekkor lényegében már selejtezve van, ha az iratkíválasztás ténylegesen nincs is végrehajtva. Értékelésünket sokkal szilárdabban alapozhatjuk meg, ha az eredeti kialakulásában még érintetlen egész anyag fekszik előttünk; maga a tényleges kiselejtezés pedig az előzetes jegyzék alapján szükség szerint bármelyik percben megkezdhető gépies munka marad. A kiselejtezett anyag sorsa nemcsak megsemmisítés lehet. E tekintetben hajlunk a levéltár morális hivatását erősen emlegető Jenkineon elvéhez, mely szerint a kiselejtezett iratok mint dokumentumok pályájukat be kell, hogy fejezzék, és ezért meg kell őket semmisíteni, de semmi szín alatt sem szabad engedni, hogy csomagoló és sajtpapír váljék belőlük. Ez ellenkeznék azzal az erkölcsi jelentő-