Levéltári Közlemények, 17. (1939)

Levéltári Közlemények, 17. (1939) - ÉRTEKEZÉSEK - Ember Győző: A magyar királyi helytartótanács ügyintézése III., A számvevőhivatal : harmadik és befejező közlemény / 130–157. o.

A MAGYAR KIRÁLYI HELYTARTÓTANÁCS ÜGYINTÉZÉSE. (Harmadik és befejező közlemény) ///. A számvevőhivatal. A segédhivatalok sorából már a XVIII. század első felében kiemelkedett a szám vevőhivatal (officium rationum exactoratus, officina rationaria, vagy egyszerűen officium exactoratus, officium rationaríae, olykor csak exactoratus, rationaria). A helytartótanács főhatósága alatt állott, vezetője 1759-ben tanácsosi címet kapott, 1769-ben pedig a rendes tanácsosok közé emelkedett. A hivatal jelentőségét már ez a tény is mutatja, az iratkezelő segédhivatalok vezetői ugyanis, amint láttuk, még a titkári címet és jelleget is csak II. József korában, a helytartótanács és kamara egyesítésének idején tudták elérni. A számvevőhivatal munkája egészen más természetű volt, mint a segédhivataloké. Fő feladatául már III. Károly azt jelölte meg, hogy a törvényhatóságok (megyék, városok és külön adózó kerületek) által kezelt hadi- és háziadó elszámolását az egész ország területén ellenőrizze. 1730-ban ugyan a városi háziadó ellenőrzését a kamarára bízták, de 1783-ban a városok fölötti teljes felügyeleti joggal újra a helytartótanácsot, illetőleg annak számvevőhivatalát ruházták fel. II. József rendszerének bukása után az 1780-i állapotot állították helyre,

103 ezzel azonban csak könnyítettek a helytartótanácsi számvevőség rendkívül megduzzadt munkáján anélkül, hogy jelentőségét csökkentették volna. Az országos adózás ellenőrzésén kívül volt a helytartótanácsi számvevőségnek sok más fontos feladata is. 103 A városi hatóság függésérc az országos hivataloktól 1. Oszetzky Dénes: A hazai polgárság társadalmi problémái a rendiség felbomlásakor. (Bp. 1935) 65. s kk. 11.