Levéltári Közlemények, 17. (1939)

Levéltári Közlemények, 17. (1939) - ÉRTEKEZÉSEK - Sinkovics István: A magyar kamara selejtezéseinek története / 84–129. o.

122 SINKOVICS ISTVÁN elszállítására.

81 Később a szám jegyzékek jóváhagyásával egyszerre engedték meg az iratok kiemelését és átadását a kebelbéli gazdászati (Mittels Oekönomat), az országos gazdászati hivatalnak (Landes Oekönomat), majd a magyar királyi államépületi felügyelőségnek.

82 A papírlemezeket (Faszikeldeckel) és a hevedereket (Gurten), később az egész és félív tiszta papirosokat is, a segédhivatalok kapták meg új felhasználás végett. A selejtes iratanyagot pedig, miután hivatalos kiküldöttek jelenlétében Összezúzták, nyilvános árlejtés útján értékesítették.

83 A selejtes anyagban talált, XVI—

XIX. századi különféle víz jegyes papirosok közül a levéltár jellegzetes gyűjteményt válogatott össze a Magyar Nemzeti Múzeum számára ,,miután azok ritkaságok tekintetéből a történelemre nézve haszonvehetők",

84 IV. A selejtezések eredményei. A levéltártörténeti irodalom a hivatali irattárakban és levéltárakban a XVIIL és XIX, század folyamán végzett iratselejtezéseket szinte kivétel nélkül elhíbázottan egyoldalúnak ítéli és az elmúlt élet pótolhatatlan értékű emlékeinek megsemmisüléséért teszi felelőssé. Kétségtelen, hogy a helyhiány megszüntetésére az időben távolabb eső iratokat megrostáló selejtezések legtöbbje nem jelentett mást, mint gyakran meggondolás, felelősség nélkül történt határtalan aktapusztítást. Bár a jogi érték mellett már a történeti iratszemlélet is kíméletet harcol ki egyes iratsorok vagy darabok számára, vagy közvetett megoldással, nem a rendeltetésszerű, hanem más levéltárakba, könyvtárakba adva át az iratokat, biztosítja fennmaradásukat, a levéltárjogosultság mértékét elérő iratok százaléka még mindig csak jelentéktelen töredék, A szomszédos osztrák és német területek különféle jellegű iratőrző hivatalaiban kíméletlen, nem egyszer egyenesen ,,történetellenes" selejtezések ritkították meg az iratanyagot, A bécsi belügyi minisztérium régi regisztraturájában pl. a XIX, század húszas éveire a selejtezések alig 14%-át hagyták meg az eredeti írattömegnek, később egyes ügyosztályok írattermésének %o-ét 81 O. L„ kam. lt., Decr. Cam. 116/1861. 82 Ld. a 79. számú jegyzetet, 83 O. L., kam, lt., Decr. Cam. 93/1870., 152/1872., 119/1861. 84 O. L., kam, lt., Decr. Cam. 152/1872. Ugyancsak a Múzeumnak ajánlották fel azt a két darab ezüstpénzt, amelyeket a Salínare 1775. évi tárgyalási iratainak átnézése közben találtak, 106/1875,