Levéltári Közlemények, 17. (1939)

Levéltári Közlemények, 17. (1939) - ÉRTEKEZÉSEK - Szabó István: A levéltár válsága / 7–18. o.

A LEVÉLTÁR VÁLSÁGA 11 caikra nemcsak az a levéltári anyag került, amely ez intézmények felállításakor a létrehozó szervek megszűnése következtében már lezárt, vagyis történetileg befejezett volt s nem is csak az, amely e befejezettséget azóta érte el, hanem újabban a még élő és működő szervek továbbfolyó ügykezelési anyagának öregedő folyamai is. Miként e folyamok átvételével a központi közlevéltáraknak a központi közhatósági szervek regísztratúráit, akként a területi közlevéltáraknak a területi szervek regísztratúráit kell tehermentesíteniük. Ma már több államban szabályok vannak érvényben, amelyek kötelezőleg előírják, hogy a közhatóságok regisztratúrai anyaga meghatározott idő multán átadandó a közlevéltáraknak, de az újabb ügykezelési anyag ily előírások nélkül is a gyűjtő levéltárak felé folydogál. Az előírásokban a korhatár igen széles skálán mozog — 10 évtől 100 évig, vagy még ezen is túl — s bár a köteles beszállítások különböző akadályok, főleg a levéltári férőhely hiánya miatt egyre késlekedőbbek lesznek, feltartóztathatatlanul folyik a levéltáraknak tömegre nézve szinte felmérhetetlen fiatal anyaggal való felhígulása. Az áradat minden bizonnyal azokat a levéltárakat is el fogja érni, melyek országuk levéltári struktúrája következtében eddig még érintetlenül állanak s végleg csak azok menekülnek meg tőle, melyek anyagához az élet már a múltban megtagadta a folytatást. Miként az osztrák-magyar monarchia közös bécsi levéltárai szemléltetik, napjainkban is előfordulhat, hogy a kitűnően megszervezett intézmény utánpótlása elapad s a ráépített szervezetben, mely továbbra is megmarad, a meglévő anyag zártan, folytatás reménye nélkül marad a jövendőre, a múltnak távolbatűnő tanú j aként. Az ügykezelés írásbelisége természetesen fokozatosan fejlődött ki a mai túlzott méretekre. A közhatalmi szervezetek működésében különösen az elmúlt század során szökött fel szinte haladványszerűen az irattermés menynyisége s e tekintetben az ügykezelésnek két irányban is folyó — mondhatni: horizontális és vertikális — kiterjedése hatott ki. Míg ugyanis az individualista társadalmi szemlélet és berendezkedés omladozásaival s az élet irányítottságának hódító térfoglalásával párhuzamosan az élet egyre több jelensége került a közhatalmi szervek szabályozása és igazgatása alá, ugyanakkor az ügyek írásbeli módon való intézése is elhatalmasodott s így hasonló természetű ügyek is egyre több írásbeli lecsapódást hagynak