Levéltári Közlemények, 17. (1939)

Levéltári Közlemények, 17. (1939) - ÉRTEKEZÉSEK - Sinkovics István: A magyar kamara selejtezéseinek története / 84–129. o.

118 SINKOVICS ISTVÁN viselő munkája kárbavész és feleslegessé válik.

69 Frenreiss igazgató mindennél beszédesebben bizonyította be a selejtezés fontosságát és megbecsülését, amikor az elindulás éveiben saját maga kezdte meg a munkát az allevéltárnok, majd a nyugalmazott segédhivatali igazgató bevonásával.

70 Kisebb képzettségű emberekre nem merte bízni az íratkiválogatás feladatát. A kamarai levéltár következő és egyben utolsó igazgatója, Gervay szintén résztvett a selejtezésben és a leginkább felelősséggel járónak tartott munkát, a már a levéltárba szállított 1805 előtti „irattári" anyag selejtezését végezte az allevéltárnokkal.

71 Az iratselejtezés menetének gyorsítására az irattárban később külön bizottságot, „kiküszöbölési bizottmány "-t szerveztek a segédhivatali igazgató vezetése alatt és a beosztott tisztviselők külön jutalomban részesültek.

72 Természetesen a. selejtezésben egyedül a megőrzésre, illetve megsemmisítésre kerülő iratok megállapítása a szellemi rész, ezenkívül még a selejtesnek ítélt darabok végleges szétválasztásával és nyilvántartásával nem kevés munka vár a levéltárra és erre kisebb képzettségű emberek is elegendők voltak. A selejtezés elhúzódásában nem kis része van a levéltárban gyakori üresedéseknek és létszámcsökkentésnek, amelyek miatt összezsúfolódott a munka.

73 A selejtezés a legkevesebbre becsült anyagon, a ,,Salinare" iratain kezdődött, de hamarosan megindult a munka a „Gremíale", ,,Trícesímale'\ ,,Aedile" és sorban a többi ügyosztály iratanyagában és párhuzamosan, egyszerre több helyen is folyt. Lényegében az utasítások kívánalmainak megfelelően ment végbe. De a gyakorlat nem egyszer az eredeti elgondolás módosítását tette szükségessé. A selejtező tisztviselők az ügyosztályok szerint, tagolt anyag iratkötegeinek átnézésében évről-évre haladtak. Mindenegyes íratdarabot kézbe vettek és amelyeknek további őrzését szükségtelennek tartották, azokról külön jegyzéket készítettek, A „kiküszöbölendő iratok" jegyzékének felvételében nem a szabályzatok előírása szerint jártak el, ez ugyanis mindenegyes írat rövid tartalmának feljegyzését is megkívánta. Már az első kísérletek bebizonyították, hogy tartalmi jegyzékek készítése lényegesen 69 O. L., kam. lt., Decr. Cam. 173/1859. 70 U. o„ továbbá 117/1860. 71 O. L., kam. lt., Decr. Cam. 66/1866. 72 O. L„ kam. lt., Decr. Cam. 129/1874. 73 O. L„ kam. lt., Decr. Cam. 173/1859., 52/1863,, 93/1863.