Levéltári Közlemények, 17. (1939)

Levéltári Közlemények, 17. (1939) - ÉRTEKEZÉSEK - Sinkovics István: A magyar kamara selejtezéseinek története / 84–129. o.

A MAGYAR KAMARA SELEJTEZÉSEINEK TÖRTÉNETE 105 tartásával különben sem olyan megoldhatatlan, mint amilyennek az első pillanatban látszik. Hiszen nem szükséges, hogy az Összes aktákat, amelyek kincstári követelésekre vonatkoznak, harminckét évig megőrizzék. Közülük ugyanis minden esztendőben több végérvényesen bevégződik és miután a felek között megvan az érdemleges döntés, az irattest, bármennyire fontos legyen is, feleslegessé válik és átengedheti a helyét más aktáknak, Azoknak az ügyeknek az iratanyagát azonban, amelyekben érdemi befejezés még nincs, legtöbbször az elévülés időpontjáig nem lehet megsemmisíteni,

43 Ha a központi számvevőségek nem is tették magukévá a magyar kamarai számvevőség gyakorlatát, ez az utóbbi hivatalban továbbra is érvényben maradt, sőt a körülötte lefolyt viták felébresztették a selejtezés iránt az érdeklődést. Minthogy a számvevőségen kívül az irattár és a levéltár is állandó helyhiánnyal küszködött, 1825 elején a kamara lelkiismeretesen és alaposan akarta előkészíteni és «gyúttal elvégezni ezt a nagyfontosságú és a jövő előtt vállalt felelősség súlyával nehezített feladatot. Tervével a bécsi udvari kamarához fordult és tájékoztatást kért a központi hatóságok selejtezési gyakorlatáról, Erre Bécsből megküldötték a bécsi kamara irattárának, levéltárának és az összes udvari számvevőségeknek iratselejtezését irányító szabályzatokat, rendeleteket, utasításokat.

44 A kamara Stipsics Ferenc udvari kamarai tanácsos, levél tárigazgató vezetése alatt irattári, levéltári és számvevőségi szakemberekből bizottságot küldött ki az ausztriai selejtezési utasítások tanulmányozására és a három kamarai hivatal selejtezési szabályzatának kidolgozására.

45 A bizottság nemsokára el is végezte feladatát és jelentése alapján a kamara szilárd alapokra fektette az irattár, levéltár és a számvevőség jövő selejtezését. Nemcsak a számvevőségnél, hanem a másik két hivatalnál is kiindulásnak vették a számvevőségi íratok selej43 O, L., Caus. Reg. Dír. 718/1822. A magyar kamarai számvevőségnél kialakult selejtezési gyakorlat átvételének kétségtelenül igen érdekes tervét és az ez ügyben lefolyt tárgyalásokat legföljebb a bécsi Hofkammerarchiv anyaga alapján lehetne tisztázni, mert a magyar kamara irattárában a tárgyalási iratokat (Oeconomicum 1822, F. 20, P. 17,; 1823. F. 20. P, 7. stb.) a későbbi irattári selejtezés során megsemmisítették. 44 O. L„ kam. lt., Decr. Cam. 223/1856. 45 O. L„ kam, lt., Fiscale 1835, F. 14, P. 70. {A 68. számú melléklet és a kamara tanácsának felterjesztése.)