Levéltári Közlemények, 16. (1938)

Levéltári Közlemények, 16. (1938) - ÉRTEKEZÉSEK - Szabó István: Visszatért levéltárak / 7–13. o.

VISSZATÉRT LEVÉLTÁRAK. Mikor 1938. november 2-án este az éter hullámain elszálltak a magyar föld felett a bécsi döntést bejelentő miniszterelnöki szavak s az emberek lelkében megfényesedett Kassa, Komárom, Ungvár s a többi hazatérő nagyobb és kisebb magyar város és község képe, mindenfele boldogan tettek számadást arról a gyarapodásról, ami Magyarországnak a visszacsatolt területtel jutott. Az egymillió lelken és a tízenkétezer négyzetkilométeren túl, amivel gazdagabb és erősebb lett az ország, kinek-kinek tovább fonódtak gondolatai és különböző érdeklődési körök síkjain mérték le, hogy mit jelent az ország számára a hazatérő föld érce, termése, energiája, gyára, iskolája, irodalma, lelkisége s az egyéb gazdasági és szellemi javak, A levéltárnok, aki a történelmi múlt megismeréséhez vezető forrásokat gondozza, tekintetével mindenekelőtt a történelmi helyek felé fordul, ahol multunk nagy emlékei és hagyományai szólalnak meg és számbaveszi a levéltárakat, amelyek a visszacsatolt területen 1918 őszén csehszlovák uralom alá kerültek s 1938 őszén újra a mieink lettek. A gyarapodás, amit Magyarország a visszacsatolás következményeként levéltári téren elért, annál becsesebb, mert a történelmi Magyarországnak levéltárakban éppen az a területe volt a legszegényebb, mely a nagy összeomlás után meghagyatott a magyar állam felségjoga alatt, A Dunántúl nyugati felét nem tekintve és természetesen nem