Levéltári Közlemények, 16. (1938)

Levéltári Közlemények, 16. (1938) - ÉRTEKEZÉSEK - Ember Győző: A magyar királyi helytartótanács ügyintézése II., 1783–1848 : második közlemény / 58–141. o.

A HELYTARTÓTANÁCS ÜGYINTÉZÉSE 63 az 1769-í reform is a bizottságokkal szemben foglalt állást és a fősúlyt az előadókra fektette. Csak négy bizottságot tartott meg: a vallásügyit, a gazdaságügyít, az úrbérit és a számvevőit, A fejlődés azonban oda vezetett, hogy 1783ban ezen a négyen kívül még egy egész csomó más bizottság is tanácskozott, egyházi, tanulmányi, nemességvízsgáló, katonaélelmezési, dunai és politikai-kamarai, hogy csak a fontosabbakat említsem. Fekete országbíró ezek közül ötöt akart megtartani, az egyházit, a vallásit, az úrbérit, a politikai-kamarait és a számvevőit, Niczky ezzel szemben egyedül az egyházit nem oszlatta fel, de ezt is csak ideiglenesnek szánta, A bízottsági rendszerrel véglegesen mégsem tudtak szakítani, idővel újra visszatértek reá, igaz, amint alább látni fogjuk, lényegesen eltérő módon az 1783 előtti rendszertől, A Planum az elnökre bízta, hogy igen fontos és bonyolult kérdésekben az ügyiratot előzőleg köröztesse a tanácsosok között, vagy pedig egy általa kijelölt bízottságban, a maga vagy valamelyik tanácsos elnöklete alatt, megtárgyaltassa és a felvett jegyzőkönyv kíséretében terjessze a tanács elé. Egyébként pedig minden ügyet az előadó készített elő. A bizottsági munkát az ügyeknek ügyosztályok (departamentumok) szerinti tárgyalása váltotta fel, ami az 1769-ben bevezetett előadói (referensi) rendszerből fejlődött ki,

6 Már 1724-től kezdve szokásban volt, hogy az azonos természetű ügyek előkészítését ugyanarra a tanácsosra bízták. Amint egyes ügyek gyakran előfordultak, úgyhogy egy ember nem tudta őket előkészíteni, erre a célra bizottságokat jelöltek ki. Az ügyosztályok csíráit tehát már a tanács- és a bízottsági rendszernél megtaláljuk, s etekintetben az előadói rendszer sem jelentett változást. Az elnök ugyanis egy-egy előadóra azonos jellegű ügyeket osztott ki, úgyhogy egy-egy tanácsos ügyköre nagyjában egy-egy későbbi ügyosztálynak felelt meg. De csak nagyjában, mert egy tanácsos több ügykörben is előadott és egy ügykör több tanácsos között oszlott meg. A lényeg tehát még a személyen nyugodott, nem pedig a tárgyon, Nem annyira az ügyintézés technikájának átalakulását, hanem az ügyszemlélet döntő változását jelentette tehát, 6 Az ügyosztályokat francia szóval bureauknak is nevezték, mivel mindegyik előadó az alája rendelt titkárral és fogalmazóval külön hivatali helyiséget kapott. Magát a helyiséget is bureaunak mondották, A departamentum egykorú magyar neve tárgyosztály volt.