Levéltári Közlemények, 16. (1938)

Levéltári Közlemények, 16. (1938) - SZEMLE - Mijateff, Peter: A levéltárügy Bulgáriában / 353–357. o.

356 SZEMLE meg ne rongálódjék. Az okiratok végén függő pecséteket nem; szabad leszakítani, úgyszintén a ráragasztott bélyegeket sem szabad eltávolítani. §, 184. Az elkészített kartonok alapján annyi cédulát kelli írni vagy nyomtatni, amennyi adatot tartalmaznak a kartonok. §. 185. A levéltári osztály katalógusának minden egyes, céduláján rajta kell lennie: a) a leltári számnak (legfölül balra), b) a jelzésnek (legfölül jobbra), c) az okirat legfontosabb adatainak: a lelőhelynek, keltezésnek, a kiállító s címzett nevének és a rövid tartalmi összefoglalásnak, d) az okirat formájának és méreteinek, e) annak, hogy milyen levéltárba tartozik s hogy f) ki szerezte meg. §, 186. A nemzeti könyvtár levéltári osztálya a következő különleges katalógusokat szerkeszti; a) alapkatalógus („magánírattárak" számára), b) tárgyi katalógus (ez a két alosztály számára közös), c) katalógus bolgár és idegennyelvű újságok és folyóiratokból való kivágások számára. §. 187. A levéltári osztály alapkatalógusában a jelzet sorrendje szerint minden egyes irat számára külön karton van. Ezeken a kartonokon színes jelzéssel vannak megjelölve az olyan szavak, melyek fontos adatokat tartalmaznak. Ezek száma alapján készülnek a szükséges számú kartonok, melyek a tárgyi katalógusban a megfelelő helyre kerülnek. §. 188. A levéltári osztály tárgyi katalógusa, minden egyesirat számára való külön cédulákból áll stb. A fentebb felsoroltakból láthatjuk, hogy a levéltári osztály, bár még nem önálló intézmény, ugyanazt a munkát végzi — természetesen szerényebb keretek között — mint a nyugateurópai jól szervezett levéltárak. Tízenkétéves fennállása óta a levéltári osztálynak sikerült összegyűjtenie és rendeznie számos, az ország különböző területén elszórtan előforduló levéltári anyagot, mely nemcsak Bulgária, hanem más országok történetére is fontos. A levéltári osztályon őrzött, már gondosan feldolgozott és elrendezett íratok száma meghaladja az 50.000-t. Ehhez a számhoz hozzácsatolhatunk még legalább 50.000 feldolgozatlan iratot és 1500 fényképet. Az utóbbi iratok között foglaltatnak olyan hivatali vagy magánlevéltárak, melyek a felszabadulás utáni időből származnak. Tartalmuk a legkülönbözőbb, természetesen elsősor-, ban a bolgár történetre vonatkoznak s csak másodsorban más államokra. Nyelvükre nézve legnagyobb számban a bolgár nyelvűek fordulnak elő, továbbá görög, román, orosz, ritkán francia, német és egyéb nyugateurópaí nyelven írottak, 1935-ben, egy a szó szorosabb értelmében vett levéltár alapításával kapcsolatban, a közoktatásügyi minisztérium rendeleiére, nevezetesebb bolgár tudósokból bizottságot alakítottak,,