Levéltári Közlemények, 16. (1938)

Levéltári Közlemények, 16. (1938) - SZEMLE - Csobán Endre: Az Északamerikai Egyesült Államok új központi levéltárának munkája / 345–352. o.

• 348 SZEMLE Columbia területén kívül, az Unió negyvennyolc államában. Az előbbi csoportban 2,600,000 köbláb iratot, 17,161.000 láb hosszú mozgófilmet, 2,346,000 némafílm-negatívot és 5.300 hanglemezt, a másik csoportban ennél is nagyobb anyagot vizsgáltak meg, Érdekes, hogy a legnagyobb tömegű irattal rendelkeznek a postaügyi minisztérium hivatalai: körülbelül 800,000 vonallábnyi az Unió egész területén szétszórva, Utána következik a pénzügyminisztérium 700.000 és a hadügyminisztérium 500,000 vonallábnyi anyaggal, A megvizsgált anyagból Columbia kerületben 45,3%-ot ítéltek a levéltárba való szállításra, és pedig 8.8%-ot azonnal, 19.4%-ot minél gyorsabban és 17,11%-ot a férőhely szerint, A másik csoport anyagára vonatkozólag ilyen adataink nincsenek, A most ismertetett vizsgálat a levéltári tőrvény 3-ik szakaszán alapszik, amely szerint a levéltárnoknak joga van a saját személyében vagy megbízottja által megtekinteni bármely szövetségi hivatal iratait. Ugyanez a szakasz kimondja, hogy a levéltárnok a Nemzeti Levéltárban helyezhet el minden olyan iratot, amelynek odaszállításához a nemzeti levéltári tanács hozzájárult, A nemzeti levéltári tanács pedig a követkéz óképpen szabályozta a kiválogatás kérdését, A levéltárba szállítandó minden írat és egyéb levéltári anyag, amelyre az íratképző hatóságnak a hivatalvezető megállapítása szerint a rendes ügymenet folyamán többé szüksége nincs, vagy amely olyan állapotban van, hogy kár nélkül nem használható, vagy amelyet az iratképzőhivatal nem tud elhelyezni. Másodszor minden olyan irat vagy egyéb anyag, amelynél az íratképzőhivataí megszűnt a nélkül, hogy hatáskőre egy másik hivatalra ment volna át, amelynek az iratokra az ügymenet folyamán szüksége van. Harmadszor minden olyan irat vagy egyéb anyag, melynek beszállítását a nemzeti levéltári tanács külön határozottal elrendeli, vagy az iratképző hatóság főnöke különleges okokra való hivatkozással kéri. Másik kiemelkedő mozzanata tehát a levéltár működésének az íratok átvétele. Mint láttuk, a vizsgálók nagymennyiségű iratot jelöltek ki a levéltárba való szállításra, de maga a szállítás nem történt a kijelölt méretekben. Mindenekelőtt a szövetségi hivatalok szólaltak fel a beszállítás ellen, mert úgy gondolták, hogy az iratokra még szükségük lehet. Nem egy esetben a már beszállított iratokat is visszakérték. Más esetekben más állami hivatalok kérték el a szállításra kijelölt iratokat a maguk számára. Az állványok készítése és berendezése sem haladt előre a levéltárban oly gyorsasággal, hogy az átvételre kijelölt összes iratokat elhelyezhették volna, így a harmadik költségvetési év végéig mindössze körülbelül 250,000 kőbláb iratot vettek át végleges formában. Ideiglenesen elhelyezhetik az átvételre kijelölt anyagot a vidéken is nagyobb szövetségi levéltárakban. A már említett tájékoztató csak a legnagyobb általános-