Levéltári Közlemények, 16. (1938)
Levéltári Közlemények, 16. (1938) - SZEMLE - Nagymihályi István: Az olasz levéltárügy fejlődése s a levéltárak működése / 338–341. o.
340 SZEMLE vitására, az igazgatóknak az egyetemi tanárokkal egyenlő fo~ kozatba emelésére és a helyi és magánlevéltárak felett a felülvizsgálat megszervezésére. Hangsúlyozta, hogy az olasz levéltárakat nagyon sok külföldi látogatja s azért is fontosnak tartja a levéltárnokok magas színvonalát, hogy a külföldiek, akik gyakran a saját nemzetükre vonatkozó legrégibb és legértékesebb anyagot is Olaszországban, különösen a híres velencei levéltárban találják meg, mindenütt kiváló levéltári erők támogatásában részesüljenek. Beszéde kifejezte azt, hogy az olaszok milyen büszkeséggel, féltő gonddal és szeretettel csüggenek levéltáraikon. „Az olasz közvélemény — mondotta többek között — meg van győződve arról a nagy gazdagságról, melyet Olaszország művészi és archeológiai kincsei mellett a levéltárak foglalnak magukban, s azért rendelkezik Olaszország ezzel a gazdagsággal, mert az olasz államok az összes más nemzeteket abban a munkában is megelőzték pár századdal, mely a később történelmi forrásanyaggá vált iratanyag fenntartását, összegyűjtését és rendezését célozta." Az olasz állami és tartományi levéltárakban, valamint a paleográfiai iskolákban — miként a továbbiakból megtudjuk — 1937-ben 102.639 kutatási kérelmet intéztek el s ezekből 49.011 adminisztratív, 22,033 magán és 31,595 tudományos célú volt. Az íktatmányok száma ugyanekkor 44,596, a kiadott másolatok, száma 11,243 volt s az elkészített másolatok 45,220 oldalt tettek ki. A kiállított bizonyítványok száma 2563-ra rúgott, A tudományos bel- és külföldi kutatók száma ez évben 2957 volt s ezek 30,479 alkalommal látogatták e levéltárakat s összesen 91.517 iratcsomót kaptak kezűkhez. A legtöbb tudományos kutató a következő állami levéltárakban volt: Torino 317, Genova 325, Zára 215, Milano 215, Firenze 213, Lucca 212, Napoli 203, Bologna 168 és Venezia 162. A nyolc paleográfiai iskola közül legtöbb hallgatója a nápolyi (78), milánói (38) és genovai (33) iskolának volt. Az 1937. évben számos levéltári kiállítást rendeztek s ezek a legkülönbözőbb irányúak voltak. Ezek közül megemlíthetjük a következőket: a píemonti barokk (a kiállítás helye: Torino, résztvevő levéltárak: Torino és Lucca); Piemont nagy olaszai (Torino; Torino és Róma); a Gonzaga-festészet (Mantova); Galvani Lajos emlékei (Bologna); a napóleoni korszak könyvei és okiratai (Bologna); az olasz zene bibliografikai kiállítása (Firenze); Gíotto kiállítás (Firenze; Firenze és Napolí); Fívízzanoi júliusi emlékkiállítás (Fivizzano; Massa); a régi aranyművesség Cagliariban (Cagliari). Az ország területén körülbelül 30 különböző nagyságú és jelentőségű város és község (15 különböző provinciában) levéltárában folytak rendezési munkálatok. Helyenként most kezdődtek, máshol kedvezően előhaladtak, sőt néhol már befejezést is nyertek e munkálatok; sok helyen az iratoknak új, megfelelő helyen való elhelyezéséről is gondoskodtak. Három pro-