Levéltári Közlemények, 16. (1938)

Levéltári Közlemények, 16. (1938) - SZEMLE - Nagymihályi István: Az olasz levéltárügy fejlődése s a levéltárak működése / 338–341. o.

SZEMLE 339 következtében — mondja a rendelet — az állami közigazgatás levéltári ténykedését a közönség is figyelemmel tudja kísérni. A folyóiratnak az a száma, mely e belügyminiszteri rendeletet közreadja, mindjárt közöl más rendeleteket, jelentéseket és beszámolókat is, melyekből érdekes kép bontakozik ki az olasz levéltárügy fejlődéséről és problematikájáról, az új törekvésekről s a nagyszámú, jól megszervezett olasz közhatóságí levéltárak működéséről. Az említett adatok alapján készített rövid szemlénkben, jelentőségére való tekintettel, első helyen kell megemlékeznünk az olasz állami leváltárak és általában a köz- és magánlevéltárak törvényes reformjának munkálatairól. Buffarini belügyi államtitkár 1938. április 1-én, az 1938/39, évi költségelőirányzat parlamenti tárgyalásán bejelentette, hogy a törvényjavaslat technikusok, tudósok és szakemberek bevonásával, „egységes és totalitárius" szempontok szem előtt tartásával már elkészült, s így belátható időn belül minden bizonnyal megvalósul az olasz levéltárak végleges rendje, mely hivatva lesz az írott emlékek megőrzését biztosítani, A javaslat, mely Buffarini szerint magán fogja viselni a „fascista" bélyeget, előírja, hogy minden provincia fővárosában állami levéltár állítandó fel (ez kb, 48 új állami levéltár létesítését jelenti, mert 90 provincia van s eddig csak 42-ben volt levéltár) s hogy központosítandók a régi és új levéltárak. A javaslat kimondja az összes, legtágabb értelemben vett állami (birodalmi, hűbéri, községi, úri-hatósági, országos) iratnak és minden olyan egyéb íratnak összegyűjtését és állami kezelésbe vételét, mely szoros kapcsolatban áll a nemzet történelmével, vagy amelynek történelmi fontossága felülmúlja egyesek érdekeit; a közjegyzői levéltárak ű. n. ,,régi" anyagát is, amely különböző akadályok miatt még eddig nem tudott helyet kapni az állami levéltárakban, ide szállítják be; a bizalmas és titkos íratok nyilvánosságra hozását illetőleg tudományos kutatók részére a most megállapított 1867, évi korhatárt közelebbi időpontra teszik át s szigorú felügyeletet vezetnek be különbség nélkül minden nem állami közintézmény levéltára felett; szankciókkal biztosítva szabályozzák a családok vagy magánintézmények tulajdonában levő levéltárak fenntartását s az állami levéltárak igazgatóit pontosan körülírt közigazgatási bíráskodási hatáskörrel ruházzák fel, a papírgyárakat az iratoknak gyártáshoz való felhasználása tekintetében ellenőrzés alá helyezik. Az új levéltári rendet fokozatosan vezetnék be, hogy a szükséges technikai munkálatok megfelelően előkészíthetők legyenek s hogy a költségek ne egyszerre terheljék az államháztartást. Végül meg akarják könnyíteni a levéltári személyzet előmenetelét, Buffarini államtitkár előtt Orsi szenátor felhívta a parlament figyelmét a levéltári helységek hiányaira, az iratfelhalmozódás veszélyeire, a katalógusok, segédkönyvek és leltárak kiegészítésének fontosságára, s a személyzet előmenetelének ja22"