Levéltári Közlemények, 16. (1938)

Levéltári Közlemények, 16. (1938) - SZEMLE - Kossányi Béla: Felszabadult levéltárak Kassától Beregszászig / 330–338. o.

SZEMLE 337 vényszék irattárának egy része (az 1849—1861 évekből), az 1872-ben szervezett s 1875-ben megszűnt ungvári királyi törvényszék egész irattára, végül a nevezett vármegyék levéltáraiból származó úrbéri ügyiratok. A felsorolt anyagból egykori őrzési helyén semmit sem találtam. Hogy ez iratok a törvényszék irattárában 1927—1928. években végrehajtott kíméletlen selejtezés folyamán semmisültek-e meg, vagy a város kiürítésekor vitettek-e el, egyelőre nem volt tisztázható. A már többször említett ruszínszkóí Országos Anyakönyvi levéltárból az ungvári Országos Hivatal épületében, az e célra berendezett raktárteremben az anyagnak (anyakönyvi másodpéldányoknak, iratoknak) csak egy része hagyatott vissza: az, amely a bécsi döntés által Ung és Bereg megyékből újra Magyarországhoz csatolt területre vonatkozik. Ez az anyag azonban, minthogy a levéltár szétválasztását az evakuálás alkalmával nagy gyorsasággal hajtották végre, számottevő hiányokat mutat fel. Az ungvári Országos Hivatal vízjogi osztályának levéltárát a csehszlovák hatóságok teljes egészében magukkal vitték. Az utóbbi két levéltár Magyarországot megillető anyagának visszakövetelése az illetéktelenül elhurcolt közhátóságí levéltárak és irattárak visszaigénylése keretében a csehszlovák állammal megindítandó levéltári és irattári tárgyalások feladata lesz. A trianoni szerződés következtében erősen megfogyatkozott egyházi levéltáraink sora a szóbanforgó területsáv visszatérésével számban és értékben lényegesen meggyarapodott. Visszanyert ily levéltáraink közül elsőként a kassai római katolikus püspökség, valamint az Ungváron székelő munkácsi görög katolikus püspökség levéltárait kell megemlítenünk, Az előbbi 1804-től, a püspökség megalapításának évétől kezdődően tartalmaz iratokat, míg a munkácsi püspöki levéltár összefüggő iratanyaga a XVIII. századba nyúlik vissza. E levéltárakat, úgyszintén a nevezett püspökségek mellett lévő székeskáptalanok levéltárait az elmúlt húsz év alatt — a politikai változásokkal kapcsolatban — károsodás nem érte. Ugyanezt mondhatjuk a református egyházi főbb hatóságok: az új alapítású kárpátaljai református püspökség, az abauj-tornai, beregi és ungí református egyházmegyék nemkülönben a római és görög katolikus plébániák, továbbá a református és evangélikus egyházközségek levéltárairól, (irattárairól) is. Azok a hiányok és veszteségek ugyanis, melyek az említett egyházi levéltárak némelyikénél kétségtelenül észlelhetők voltak, nem az impéríumváltozások, hanem az anyag őrzése és kezelése terén tanúsított hozzá nem értés és gondatlanság következményeinek tulajdoníthatók» E visszásságokon, melyek sajnos, nem csupán e területre korlátozódó jelenségek, csak egységes, általános érvényű intézkedésekkel lehetne segíteni. Az elmondottakkal szemben mint mintaszerűen gondozott Levéltári Közlemények 22