Levéltári Közlemények, 16. (1938)

Levéltári Közlemények, 16. (1938) - SZEMLE - Jánossy Dénes: Felszabadult levéltárak Somorjától Ipolyságig / 323–330. o.

SZEMLE 325 az egykori istálló téglapadozatán, melyet a helyiség gondozatlansága folytán helyenként vastag penészréteg borít el. Hogy aztán a természet minél alaposabban végezhesse el teljes megőrlését az iratoknak, amelyek még a levéltár megcsonkítása után is visszamaradtak, a betört ablaktáblákat nem javították ki, amelyek aztán szabad utat engednek az időjárás rombolásának. Hasonló siralmas állapotban van Hont vármegyének Ipolyságon őrzött levéltára is, amelynél épúgy, mint a komáromvármegyeinél, mindjárt a belépéskor annak teljes elhanyagoltsága döbbenti meg az szemlélőt, A segédkönyvek és íratok halomban hevernek a vastag porral belepett helyiségekben, amelyek — úgy látszik — csak egyetlen célra, a csehszlovák tisztviselők bútorainak beraktározására szolgáltak, Az iratokat húsz évig nem gondozta levéltárnok és ezért csak alapos vizsgálat és rendezés deríthetne világosságot arra, hogy mekkora hiányok vannak a levéltár állagában, illetve hogy e hiányok a levéltár megcsonkítására vagy csak elhanyagoltságára vezethetők-e vissza. E megállapítás természetesen csak az iratokra és segédkönyvekre vonatkozik, nem pedig a vármegye régi címeres nemesleveleire és jegyzőkönyveire, melyek az iratoktól és könyvektől elkülönítve őriztettek és nagyrészt megmaradtak, A levéltárban ugyanis 16 darab címeres nemeslevelet őriztek, amelyek az 1550—1700-as évekből származnak. Az impériumváltozás előtt a legrégibb írat 1431-ből kelt, a jegyzökönyvek 1571-től, az összefüggő iratok pedig 1820-tól kezdődtek, Az abszolút korabeli törvénykezési iratok épúgy mínt a közigazgatásiak, földre dobálva és bútordarbokkal összekeveredve az egyik helyiség padozatát olyannyira beborítják, hogy oda még belépni is lehetetlen. Ami ezekután a városi, illetve cseh-szlovák megjelölés szerint „községi" levéltárakat Illeti, (a prágai kormány a városokat nagyrészt községekké fejlesztette vissza) azok a Csallóköz nyugati részén tapasztalt tiszteletreméltó kivételektől eltekintve ugyanazt a látványt nyújtják, mint a vármegyei levéltárak. Komárom város levéltára például csak a világháborúig volt a városháza épületének földszíntjén elhelyezve. Akkor azonban Tielyhiány miatt a városi polgári leányiskola pincéjébe hordták le, ahol az iratok tekintélyes része nedvesség és megfelelő őrzés híján elpusztult. A megmaradt anyagot később a Jókai Egyesület Kultúrpalotájába szállították át, hogy a végleges pusztulástól megmentsék. Minthogy azonban ez iratokat az átszállítás után szárítás végett a padlásra rakták fel, a palota házmesterné jenek alkalma nyílt arra, hogy azokat csomagoló papírnak adja el. Ami ezek után még megmaradt, az most már a Kultúregyesület levéltári célra épített külön helyiségében talált végre megfelelő elhelyezésre. A középkori okleveles anyag, mely eredetileg 79 darabból állt, 1277-től kezdve kisebb hiányokkal, a ^városi jegyzőkönyvek 1587-től, a közigazgatási iratok pedig