Levéltári Közlemények, 16. (1938)

Levéltári Közlemények, 16. (1938) - IRODALOM - Kiss Ernő: A Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának címeres levelei. Leírta Áldásy Antal. Sajtó alá rendezte: Czobor Alfréd. 3–4. köt. Budapest, 1937–1938. / 306–308. o.

IRODALOM 307 számmal találunk benne különlegességeket. Vannak benne be­szélő címerek, gúnyos, illetve tréfás címerképek. A sok szép szabályos címer mellett van több olyan is, melyeket a heraldika szabályainak teljes semmibevevésével állítottak össze. Találunk benne néhány példát arra is, hogy az adományozott címerben valamilyen formában — legtöbbször szívpajzsként — benne szerepel az ország címere. Vannak benne összetett címerek, amelyek klasszikus ízléssel és szabályosan vannak összeháza­sítva, viszont vannak olyanok is, amelyeket a heraldikus meg­döbbenéssel szemlél. Van több példa a közös címerekre is, hogy csak a Bocskay István fejedelem 1605. december 12-én kelt, sokat emlegetett adománylevelére hivatkozzunk (3. kötet, 16. lap, 36. sz.), melyben a fejedelem számszerűit 9254 hajdújának adományoz nemességet és közös címert. Több vármegye, város és község részére adományozott vagy megújított címert is talá­lunk. Meg kell említenünk még az előforduló hiányos címere­ket is, melyekről legtöbbször a sísaktakaró marad le, de vannak más hiányok is, különösen az erdélyi fejedelmek által adomá­nyozottak között. Van benne egy, amely már nem is tekinthető címernek, inkább csak emblémának: az Apafi Mihály által Ko­vács alias Régeni Jánosnak adományozott címer, mely egyet­len alakot — talán magát az adományost ábrázolja egyszerű keretben — szóval nem paizson, ellentétben a leírással, E sok különlegesség folytán olyan művet kapunk tehát e két kötetben címertani szempontból, amilyenre a magyar heral­dikai irodalomban alig van példa. De igen fontos szerepet tölt be a mű genealógiai szempontból is. Több olyan címert és nemességadományozást találunk benne, amelynek eddig nem volt nyoma irodalmi forrásokban, Ezek sok, már-már fele­désbe ment nemesség felújítását jelentik és a genealógusok munkáját megkönnyítik, Arról sem szabad elfeledkeznünk, hogy egyesek — különösen a rangemeléseket tartalmazó oklevelek — magáról az adományosról sokszor olyan adatokat tesznek Tcözzé, amelyek eddig legfeljebb csak a család kebelében voltak ismeretesek és amelyek most közkinccsé válva, új megvilágí­tásba helyezhetnek a családtörténet keretein túlnövő fontosságú eseményeket is. Ezáltal a mű történelmi szempontból is becses forrásmunkának tekinthető. A 2062 címeres levél, rangemelés, vagy ezekre való utalás leözött összesen 14 külföldi van. A szöveg között 222 címer­rajzot is közöl gondos megválogatásban. A szerző érdeme kétségtelenül igen nagy és munkája ma­radandó becsű, de a mű ismertetésénél nem szabad elfeledkez­nünk dr. Áldásy József ny. belügyi h, államtitkár áldozatkész­ségéről sem, aki lehetővé tette a mű megjelenését. Míg testvé­rének emléket állított vele, magának a tudományos világ elisme­rését szerezte meg, A sajtó alá rendező Czobor Alfréd munkájáról kell még megemlékeznünk. Alig van háládatlanabb valami, mint mások 20*-

Next

/
Thumbnails
Contents