Levéltári Közlemények, 16. (1938)

Levéltári Közlemények, 16. (1938) - IRODALOM - Kiss Ernő: A Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának címeres levelei. Leírta Áldásy Antal. Sajtó alá rendezte: Czobor Alfréd. 3–4. köt. Budapest, 1937–1938. / 306–308. o.

IRODALOM 307 számmal találunk benne különlegességeket. Vannak benne beszélő címerek, gúnyos, illetve tréfás címerképek. A sok szép szabályos címer mellett van több olyan is, melyeket a heraldika szabályainak teljes semmibevevésével állítottak össze. Találunk benne néhány példát arra is, hogy az adományozott címerben valamilyen formában — legtöbbször szívpajzsként — benne szerepel az ország címere. Vannak benne összetett címerek, amelyek klasszikus ízléssel és szabályosan vannak összeházasítva, viszont vannak olyanok is, amelyeket a heraldikus megdöbbenéssel szemlél. Van több példa a közös címerekre is, hogy csak a Bocskay István fejedelem 1605. december 12-én kelt, sokat emlegetett adománylevelére hivatkozzunk (3. kötet, 16. lap, 36. sz.), melyben a fejedelem számszerűit 9254 hajdújának adományoz nemességet és közös címert. Több vármegye, város és község részére adományozott vagy megújított címert is találunk. Meg kell említenünk még az előforduló hiányos címereket is, melyekről legtöbbször a sísaktakaró marad le, de vannak más hiányok is, különösen az erdélyi fejedelmek által adományozottak között. Van benne egy, amely már nem is tekinthető címernek, inkább csak emblémának: az Apafi Mihály által Kovács alias Régeni Jánosnak adományozott címer, mely egyetlen alakot — talán magát az adományost ábrázolja egyszerű keretben — szóval nem paizson, ellentétben a leírással, E sok különlegesség folytán olyan művet kapunk tehát e két kötetben címertani szempontból, amilyenre a magyar heraldikai irodalomban alig van példa. De igen fontos szerepet tölt be a mű genealógiai szempontból is. Több olyan címert és nemességadományozást találunk benne, amelynek eddig nem volt nyoma irodalmi forrásokban, Ezek sok, már-már feledésbe ment nemesség felújítását jelentik és a genealógusok munkáját megkönnyítik, Arról sem szabad elfeledkeznünk, hogy egyesek — különösen a rangemeléseket tartalmazó oklevelek — magáról az adományosról sokszor olyan adatokat tesznek Tcözzé, amelyek eddig legfeljebb csak a család kebelében voltak ismeretesek és amelyek most közkinccsé válva, új megvilágításba helyezhetnek a családtörténet keretein túlnövő fontosságú eseményeket is. Ezáltal a mű történelmi szempontból is becses forrásmunkának tekinthető. A 2062 címeres levél, rangemelés, vagy ezekre való utalás leözött összesen 14 külföldi van. A szöveg között 222 címerrajzot is közöl gondos megválogatásban. A szerző érdeme kétségtelenül igen nagy és munkája maradandó becsű, de a mű ismertetésénél nem szabad elfeledkeznünk dr. Áldásy József ny. belügyi h, államtitkár áldozatkészségéről sem, aki lehetővé tette a mű megjelenését. Míg testvérének emléket állított vele, magának a tudományos világ elismerését szerezte meg, A sajtó alá rendező Czobor Alfréd munkájáról kell még megemlékeznünk. Alig van háládatlanabb valami, mint mások 20*-