Levéltári Közlemények, 16. (1938)

Levéltári Közlemények, 16. (1938) - IRODALOM - Kumorovitz L. Bernát: Húščava, Alexander: Ján literát a liptovské falzá. (János diák és a liptói hamisítványok) Bratislava, 1936. / 293–298. o.

296 IRODALOM letességgel kimutatja hamis voltát. Örül, hogy Szentpéteryt kiigazíthatta. De ha megnézte volna a Magyar oklevéltan 86, 1. 4. jegyzetét, láthatta volna, hogy az 1276-i oklevél sem kerülte ki Szentpétery figyelmét, aki ott azt írja, hogy az oklevél valódiságában kételkednünk kell. Persze, a Krit, l'egyz. csak 1270-ig terjed, tehát Sz, nem foglalkozhatott vele részletesen. Mindenesetre H, érdeme, hogy eredetijét megtalálta, — A3, IV. Béla egy 1261-í, Zólyomban kelt oklevele, H. itt mindenben elfogadja Horváth, Karácsonyi és Szentpétery véleményét (Krit, j, 1267, sz,), kik az oklevelet hamisnak minősítették, A 4, IV, Béla 1263, április 5-i oklevele, melyben megállapítja a Lypchefalusi lyptouí hospesek jogait, H, Szentpétery vei ellentétben (Krit, j, 1344. sz.) az oklevél valódiságát igyekszik bizonyítani, Szentpétery szerint a ,,comítes de Lyptou" kifejezés gyanús. H, szerint ez nem szószerint veendő, hanem a curialis comes értendő alatta, mert IV, László 1279-i oklevele és más későbbi jó oklevelek is használják ilyen értelemben ezt a kifejezést, Sz, második érve, hogy az oklevél halászatot engedélyez a hospeseknek, liolott 1265-ben ez még tilalmazva van, H, szerint e részben 1265-ben is van kivétel (a Vágón), tehát ez az érv is gyenge, Sz, 3, érve, hogy az oklevél XIV. századi jogokat tartalmaz, s 1391-ben nem merték a bízottságnak bemutatni, H, erre azzal felel, hogy az oklevél 1388-ban elveszett s csak 1397l>en került újból elő, 1388-ban pedig nem számíthattak még arra, hogy 1391-ben szükségük lehet rá, A márka-érvet az érsek 1263-i oklevelével gyengíti. Végül az V, István oklevelében említett ,,intézkedés" az 1263-i oklevél halászati jogára értendő. Az oklevél tehát valódi. Csak egy szépséghibája van: az uralkodási éve. Itt azonban az írnok tévedését kell látnunk. Az 5, IV, Bélának a hibbei hospesek privilégiumát tartalmazó oklevele, Szentpétery ezt hamisnak tartja, mert az ezt átíró egész sor oklevél (V, Istváné, IV. Lászlóé és III. Endréé) hamis {Krit, j, 1469, sz,). Az átírások hamis voltát H, is elismeri. De megtalálja azt a (szintén 1265, július 21-én kelt) valódi eredetit (facsimiléjét is adja), amely a hamisítás alapjául szolgált, s amelyre már Szentpétery is célzott. A hamisítás a XIII- és XIV. század fordulóján, de 1318 előtt a kérdéses birtok keleti határának kibővítése érdekében készült. — A 6, IV. Béla 1267-í oklevele, melyben a liptói Bogomeríusnak bizonyos lakatlan erdőt ad telepítésre, különféle mentességekkel. Szentpétery szerint hamis (Krit. j, 1559. sz.), mert hibás benne az uralkodási év, az 1391-i bízottság nem látta, az átírás megokolása gyanús, egy 1269-í hasonló tartalmú oklevél kevesebbet tartalmaz a határokból, s ebben •a mentesség is kevesebb, a határjárás pedig IV. László 1274-í oklevelében sem egyezik az 1267-ivel. H, ezzel szemben kimutatja, hogy az 1267-i és az 1269-i oklevél, aminek lehetőségére már Szentpétery is rámutatott, két különböző bir-