Levéltári Közlemények, 16. (1938)

Levéltári Közlemények, 16. (1938) - IRODALOM - Rónay László: ifj., Nyers Lajos: A piarista levéltárügy és rendtörténetírás. Szentpétery-emlékkönyv. Budapest, 1938. / 283 - Mályusz Elemér: Fleetwood, Gustaf: Konservering och avgjutning av meteltida sigill i riksarkivet. (Középkori pecsétek konzerválása és pacskolatok készítése a birodalmi levéltárban) Meddelanden, 1937. / 283–287. o.

IRODALOM 285 gyömröi ága, 8° 503 1, — A gyömröi levéltárban nem egy ismert történetírónk kutatott már, XV. századi okleveleinek birtoktörténeti adatait felhasználta Csánki Dezső, a délvidékieket Pesty Frigyes, a máramarosiak egy részét kiadta Mihályi János, a Hunyadi-korra vonatkozók közül pedig néhányat a család híres történész tagja, Teleki József, ismeretes nagy munkájának utolsó kötetében. A levéltár gazdagságára több más közlemény alapján is következtethettünk, összetétele felöl azonban a legnagyobb bizonytalanságban maradtunk. Nem tudhatta senki sem, hogy melyik korra, területre vagy problémára vonatkozólag lehetne a siker reményével folyamodni hozzá, mivel még felszínes ismertetés sem jelent meg róla. Középkori írott emlékeink fáradhatatlan kutatója, aki már oly sok, szinte megközelíthetetlen helyeken lappangó oklevelet hozott felszínre, hogy a regeszták százaiban tegye őket a tudományos munka számára hozzáférhetőkké, most oly részletesen beszámol a levéltárról, hogy az egyszerre a legáttekinthetőbbnek nevezhető. Mint I. előadásából kiderült, a Telekiek gyömröi ágának kezén felhalmozódott iratanyagot a múlt század elején a család ügyésze, Molnár Pál rendezte, akí még akkor is segített időnkint a szükséges iratok kikeresésében, amikor már Nagykőrös szenátora lett. Hasonlóan a többi, ez időpont körül lajstromozott nagyobb családi levéltárhoz, a gyömröi felállításánál is a jogi szempont volt az irányadó s így az okleveleket Molnár birtokok és birtokjogok szerint csoportosította, szedte időrendbe és regesztázta. I. művében kétségtelenül azok a lapok a legfontosabbak (60—67. 1.), amelyek ezt a régi, de ma is érvényes beosztást ismertetik, pontosan feltüntetve, hogy az egyes csoportok mely bírtokjogról hány fascículusban, melyik évtől meddig, hány oklevelet vagy iratot tartalmaznak. A helytörténeti kutatót, akár Bereg, akár Nógrád vagy Zólyom megye érdekelje, ez a felsorolás már eleve tájékoztatja, hogy kb. milyen terjedelmű forrásanyagot találhat a levéltár két főosztályában, amelyek közül az első 27, a másik 41 csoportra, ,,elerichus"-ra oszlik, (A főosztályok neve: elsőrendű és másodrendű levéltár, ami kissé különösen hangzik; az íratok csoportosítása nem világosít fel a felől, hogy milyen elvek alapján nyert beosztást az anyag az egyikbe vagy másikba.) Mivel az elenchusokba csak a birtokjogi szempontból fontos iratok kerültek be, a gazdasági feljegyzések és levelek gondozatlanul maradtak. Az utóbbiakat I, szedte sorrendbe, még pedig kiállítóik szerint. A levélírók névsorát közli is a munka (285—376. 1.), mindegyiknél megjegyezve, hogy az illetőtől mely évekből hány levelet őriz a levéltár s azt is, hogy kihez szólanak. Úgy látszik, a XVIII. század közepétől a XIX, század derekáig terjedő évtizedek művelődési viszonyainak megismeréséhez nélkülözhetetlenek ezek a missilisek, megfelelően annak az előkelő szerepnek, amelyet főleg a két Teleki József — Voltaire kritikusa és a történetíró — játszottak. A provenien-