Levéltári Közlemények, 16. (1938)

Levéltári Közlemények, 16. (1938) - IRODALOM - Bánrévy György: Pálfy Ilona: Városi levéltáraink és feladataik. Budapest, 1938. Klny. a Városi Szemle XXIV. évfolyamából / 273–283. o.

2S0 IRODALOM helyettes, (Tehát pl. főlevéltárnok mellett levéltárnok, vagy levéltárnok mellett allevéítárnok.) Ez a helyettes bizonyos értelemben előjogot szerezne arra, hogy a levéltár vezetőjének hivatali utódja legyen. Ezzel biztosítva volna a levéltári munka egységes folytonossága. Ez az egységes folytonosság nagyon természetesen csakis úgy érhető el, ha a levéltár leendő vezetője évek, esetleg egy-két évtized során sajátítja el a jelenlegi vezető irányítása mellett a szükséges ismereteket és szerzi meg az elengedhetetlen gyakorlatot, A mai viszonyok közt, amikor a legtöbb városi és megyei levéltártól elvették az allevéltárnoki állást, és így annak egész tisztviselői személyzete egy „fő" levéltárnokból áll, gyökerében van elfojtva a kontinuitás. A levéltárnok képesítését először az 1883. évi I, t.-c, 13. §-a szabályozta, a vármegyei és városi köztörvényhatóságok levéltárnokaira nézve minimumként az Országos Levéltár kezelő szakára megállapított képzettséget kívánva meg, tehát a gimnázium nyolc osztályának bevégzését és a kezelői szakvizsga síkeres letételét. Ezt a rendelkezést az 1929, évi XI, t.-c, 30. §-a hatályon kívül helyezte, 13. §-a pedig az 1922. évi XIX, t,-c. 4, §-át jelölte meg irányadónak. E szerint a levéltáros elméleti minősítése rendszerint a bölcsészeti doktorátus, de bármely más egyetemi doktorátus vagy műegyetemi mérnöki oklevél is, illetőleg az 1929. évi XI, t.-c. 13. §-a értelmében a középiskolai tanári oklevél. (Meg kell jegyeznünk, hogy az 1929. évi XI. t.-c.-nek a 30. §-ban a törvényhatósági levéltárosok minősítésére is vonatkoztatott 13. §-a, az 1922. évi XIX, t.-c, illetőleg az azt hatályon kívül helyező 1934. évi VIII. t.-c. pedig a maga egészében kifejezetten a közgyűjteményekről szól, holott tudjuk, hogy közhatóság őrizetében levő levéltári anyag nem lehet közgyűjtemény!) Egy későbbi törvény viszont nem vesz tudomást erről a minősítésről. Az 1929. évi XXX, t,-c. 69. §-ának (9), illetőleg (10) pontja szerint ugyanis a vármegyei főlevéltáros (íll. allevéltáros), ha országos levéltári fogalmazói szakvizsgája, vagy főiskolai végzettsége van, szolgálatát nem a IX, (ill, X.), hanem a VIII. (ill. IX.) fizetési osztályban kezdi. Az 1934. évi VIII, t.-c, megint csak az Országos Levéltárra nézve tisztázza a minősítés kérdését, amikor 10. §-ának (4) bekezdésében kimondja, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum alkalmazásában tudományos tisztviselői állásra a doktori oklevél képesít. Mindezt csak azért hoztam fel, hogy világosan lássuk a magyar levéltárnoki kar képesítésének terén mutatkozó rendezetlenséget, Két okból is szükséges a levéltárosok szakképesítésének kérdését rendezni. Először is a levéltárosság speciális feladatai megkövetelik azoktól, akik e feladatok elvégzésére élethivatást éreznek, hogy rendelkezzenek a megfelelő szaktudással és szakismeretekkel, és erről törvényesen előírt vizsgálaton tegyenek bizonyságot. Tehát a levéltárosnak készülő diplomásnak, megfelelő gyakorlat megszerzése után, ugyanúgy szakvizsgát kell kíállanía, mint ahogy