Levéltári Közlemények, 16. (1938)

Levéltári Közlemények, 16. (1938) - IRODALOM - Bánrévy György: Pálfy Ilona: Városi levéltáraink és feladataik. Budapest, 1938. Klny. a Városi Szemle XXIV. évfolyamából / 273–283. o.

278 IRODALOM alól és állami levéltári kezelésbe vétele. A második lehetőség, meghagyja ugyan a levéltárat tulajdonosának gyakorlati birtokában, de kezelését illetőleg a szó tényleges értelmében felügyeletet gyakorol felette. A harmadik fokozatban a felügyeletnek csak elvi jelentősége van, miután a szóbanforgó levéltár mindenben megfelel a szakkövetelményeknek. Annak, hogy helyi hatóságok levéltárait egy gyüjteményjellegű állami levéltári depóban helyezzék el, ez idő szerint mindenekelőtt törvényes akadálya van. Bármennyire fennmaradna is a hatóság elméleti tulajdonjoga a hatásköréből kivont levéltára fölött, és bármennyire csak letétként való őrzés és technikai kezelés volna is az állami levéltári hatóság feladata a beszolgáltatott levéltári anyaggal szemben, annak közgyűjtemény-jellege minden ellenkező deklaráció ellenére vitathatatlanná válnék. Már pedig az 1929. évi XI. t.-c. 2. §-ának harmadik bekezdése szerint „nem lehet közgyűjteménnyé nyilvánítani közhatóságok őrizetében levő levéltári anyagot..." Tovább menve, levéltári anyagnak állami levéltári hatóság kezelésébe való beszolgáltatása csakis decentralizálás révén, állami kerületi levéltárak felállítása útján volna egyáltalán elképzelhető, Gyakorlatilag teljesen tarthatatlan helyzetet teremtene, ha pl. Munkács város levéltárát, mely az 1885. évi történeti kongresszus kimutatása szerint „rendetlen állapotban" volt, e miatt a Budapesten székelő központi levéltárba kellene beszolgáltatni. De még ha, mondjuk, Debrecenben, vagy még tovább menve, magában Munkács városában felállítandó állami kerületi levéltár venné is kezelésbe a hatáskörébe tartozó levéltárakat, a gyakorlati nehézség a tekintetben, hogy az érdekelt hatóságok szükség esetén saját irataikhoz hozzáférhessenek, csak a kerületi levéltár székhelyén levő egy-két hatóságra nézve csökkenne jelentékenyen. Az összes többire nézve, tehát, példánknál maradva, Munkács várost kivéve valamennyi odatartozó városra nézve a gyakorlati nehézség lényegében leküzdhetetlen akadályként fennmaradna. És teljes mértékben fennmaradna ugyancsak valamennyi, levéltárát beszolgáltatni kényszerült hatóságra nézve az elvi nehézség is. Ezt az elvi nehézséget abban látom, hogy veszedelmes egy helyi hatóság levéltárát az azt termelő, helyhez kötött talajból kiszakítani, még ha a kíszakítás csak más helyre való eltávolítást jelent is. (Nem hozható fel ez ellen a nézet ellen analógiaként az Országos Levéltár, mert az központi hatóságok irattárait veszi át!) Ezenkívül a helyi hatóságok közigazgatási érdeke is okvetlenül azt kívánja, hogy akár legrégebbi levéltári anyaguk is mindig kéznél legyen, mert sohasem lehet tudni, hogy mikor és mily okból válik egy, a napi ügymenetből már régen kivált írat egy ma folyó ügyben perdöntő fontosságúvá, Gondoljuk csak el, hogy milyen időveszteséggel, mekkora kiadással és fáradsággal járna, ha ilyen esetekben a hatóság közegeinek esetleg jó messze fekvő és nehezenmegközelíthető más városba kellene utazniok, ott napokat eltol-