Levéltári Közlemények, 16. (1938)

Levéltári Közlemények, 16. (1938) - IRODALOM - Bánrévy György: Pálfy Ilona: Városi levéltáraink és feladataik. Budapest, 1938. Klny. a Városi Szemle XXIV. évfolyamából / 273–283. o.

IRODALOM 275 -vetkezhetett be — legfeljebb más alapokon.

1 Az egyén mint levéltárképző tényező esetében világos analógia kínálkozik ennek az állításnak megerősítésére. Bármennyire nem maga termelte is az ember, a társadalomban folytatott jogi életének mégis csak legfontosabb, alapvető okirata a születési anyakönyvi bejegyzés, illetőleg kivonat, amely az ember mint társadalmi egyed számára az emberi közösségben való élete alapvető követelményét jelenti. A kiváltságokat tartalmazó oklevelet tehát a város mint közigazgatási szervezet keresztlevelének nevezhetjük. Ha ilyen értelmezéssel tágítjuk is a levéltár fogalomkörét és fokozzuk is jelentőségét, azért nem kerülünk ellentétbe a levéltár fogalmának modern meghatározásával, melyet Herzog József fogalmazásában Pálfy Ilona is idéz. (8, 1.) E meghatározás maga is kiterjeszti a levéltár fogalmát olyan értelemben, hogy bárminő tényező levéltárának organikus részei nemcsak azok az Íratok, amelyeket ez a tényező már maga termelt, hanem azok az előzetes okiratok is, amelyekben a szervezetté alakulásnak más, felsőbb hatóságtól nyert feltételei és biztosítékai vannak lefektetve, A városi levéltárak fejlődésének útját azután bővebben ismerteti, és áttekinti nagy általánosságban anyagukat is. Középkori oklevelekben való gazdagságukat tekintve Magyarország jelenlegi városai közül kiemeli Sopront és Debrecent. Ma már felvehetjük e sorba Kassát is! (Bizonyára elnézés folytán írja, hogy Szeged levéltárában csak egy-két darab középkori oklevél található, holott az 1885, évi történeti kongresszus idézett kimutatása szerint Szeged akkor 40 darab mohácsi vész előtti irattal rendelkezett.) Rámutat arra, hogy azokat az alkotmányjogi változásokat, amelyeket 1848 és 1867 jelentett, „...épen a városok közigazgatása érezte meg legkevésbbé." (7. 1.) És mégis a városokban is az a levéltári szemlélet jutott érvényre, mely az iratok értékét régiségükben látta, ,,Láthatólag egy pillanatra sem jutott eszébe az illetékeseknek az, hogy a szerintük történeti értékkel bíró levéltári anyag is valaha a napi élet követelményeként jött létre és ennek logikus következéseképen a napi élet szükségletei során keletkező iratanyag valaha ugyanolyan történeti értékkel fog bírni, amilyennel szerintük is az 1848 előttiek bírnak," (8, 1.) A proveníencia elvének diadalraj utasa legalább is elméletben véget vetett a különbségtevésnek „régi" és ,,új" írat értéke között. A levéltári anyag megbecsülése és értékelése egyelőre azonban csak a levéltári szakemberek részéről tapasztalható. Az 1929, évi XI. t.-c, még egész sor kérdést hagyott 1 Ismeretes a töröktől visszafoglalt, németekkel újratelepített, de még szervezetlen Buda törekvése Zápolyai János király 1538, évi kiváltságlevelének megszerzése után. Gárdonyi A,, Buda város közigazgatása stb,, Századok L, (1916,) évf. 477—478, 1, és Bánrévy Gy„ Az iratkezelés története Budán és Pesten. Lev. Közi, XV. 1937, évf. 218—219, 1, 18'