Levéltári Közlemények, 16. (1938)

Levéltári Közlemények, 16. (1938) - IRODALOM - Bottló Béla: Janoušek E.: Osudy patrimonialnich archivu. (A patrimoniális levéltárak sorsa). Časopis Archivni Školy, IX–X. évf. (1931–1932) 1933. / 271–273. o.

IRODALOM 271 <dés az is, volt-e az előző századokban valamely kialakult rendszer, melyet levéltárnak tekinthetünk. U. erre a kérdésre próbál, tárgyától s anyagától telhető részletességgel, válaszolni, E szerint nincs biztos tudomásunk arról, hogy a XIX. század előtt Moldvában rendezett levéltárak lettek volna, néhány elszórt adat alapján azonban kétséget kizáró módon lehet állítani annyit, hogy a bíróságok, közigazgatási vagy .egyházi hivatalok mellett már régtől fogva őriztek lajstromokat a felek ügyeiről. Ezeket a „levéltárkezdeteket" különböző viharos események, tűzvészek stb. jórészt megsemmisítették. De már a XVI. századtól kezdve találunk utalásokat arra, hogy a vajdai tanácsból magánfeleknek kibocsátott okiratokat lajstromba másolták, vagy hogy pl. büntetőperek ítéleteit a ianácsban megőrizték; regisztrumokra hivatkozva állítja az egykorú utazó, hogy Lupul vajda 14,000 tolvajt ítéltetett halálra. A városoknál szintén fejlődött ki valami hasonló rendszer; 1626-ban Jasí bírája egy házvételt „régi szokás szerint" "vezet be a város catastih-jába. A hivatalélet XVIII. századi lendülete a levéltárra sem maradt hatástalan, Mavrocordat 1741-í rendelete szerint minden elöljárónak lajstromba kell foglalnia a hivatalból kibocsátott írásokat, s az eredeti lajstromot havonta elküldvén a divánba, másolatát megőriznie. Magának a divánnak is van, természetesen, egy mind a bírói, mind a közigazgatási jellegű határozatokat feltüntető lajstroma. A kancellária a vajdai rendeletek lajstromát őrzi. A bojárbírák kötelesek határozatukat jegyzőkönyvbe foglalni. Az 1769—1774-í orosz foglalás idején az összes hivatalok számára szerveznek egy levéltárat, ez azonban az oroszok kivonulása után eltűnik. A régi szervezet aztán a XIX. század •elején kiszélesedik. A hívatalélet új medreket mos, a levéltárak gyarapodnak, bővülnek. A főhívatalok, különösen a kincstár s a divánok lajstromai gazdag és változatos anyagot őriznek, s mellettük már iratcsomók is felmerülnek. U, a továbbiakban az így kialakult őslevéltárak fennmaradt anyagát tekinti át. Szorosabban vett levéltári kérdésekkel, a levéltár, iratkezelés módjával stb. nem foglalkozik, csak az 1832-i reformot ismerteti, mely egyenesen vezet át az Állami Levéltár felállításához. Elekes Lajos. Janousek E.: Osudy patrimonialních archívu, (A patrimoníális levéltárak sorsa.) Casopís Archivní skoly. IX—

X. évf. 1931—1932. Prága, 1933. 46—64. 1, — U. az: Dalsí zkusenosti z prohlídek patrimonialních archívu, (A patrímoniálís levéltárak átnézése alkalmával szerzett további tapasztalatok.) Ugyanott, XI. évf. 1933. 49—64. 1. — U. az: Dalsí zprávy o patrimonialních archrvech. (További jelentések a patrimoniális levéltárakról.) Ugyanott XÍI. évf. 1934. 159—170. 1. — A cseh levél-