Levéltári Közlemények, 16. (1938)

Levéltári Közlemények, 16. (1938) - IRODALOM - Jánossy Dénes: Jenkinson, Hillary: A manual of archive administration. New and revised edition. London, 1937. / 258–265. o.

IRODALOM 261 tätenkamimer"-ek hagyományosai jelentkeznek, amelyek minden figyelemreméltót, tehát „régi írásokat" azaz archiváliákat is gyűjtöttek, másrészt pedig azon körülménynél fogva, hogy anyagi eszközeik rendszerint aránytalanul nagyobbak a levéltárak tudományos javadalmainál, rendszeresen foglalkoznak most is kézirattáraik kiépítésével, illetve azok keretén belül levéltári töredékek, sőt egész levéltárak megvásárlásával, illetve azoknak letétként való elfogadásával. Midőn J. e gyakorlatot szakszempontból súlyos bírálat tárgyává teszi, egyúttal felveti azt az eszmét, hogy menynyire célszerű volna a gyűjtési köröket ,,úri emberi" megállapodás alapján szakszerűen szétválasztani. Meg kellene — szerinte — győzni a múzeumokat (könyvtárakat) arról, hogy gyűjtési körüknek ilyenirányú kiterjesztésével olyan feladatokat vállaltak magukra, amelyek természetüknél fogva a levéltárakra hárulnak. Legjobb volna tehát, ha a múzeumok (könyvtárak) az ilyen archiváliákat a levéltáraknak adnák át és amennyiben nekik ilyeneket vételre felkínálnak, az ajánlattevőket a levéltárakhoz utasítanák mint ahogy a levéltárak sem vállalhatják magukra, hogy festményeket, néprajzi tárgyakat vagy kódexeket vásároljanak csak azért, mert ilyenekre vételi ajánlatot kaptak. J. a ,,Treuga Deí" kedvéért azt az engedményt ajánlja fel a múzeumoknak (könyvtáraknak), hogy egyes iratokat, leveleket kézirattáruk részére továbbra is vásároljanak. Ez az a „rés", amelyet J, önként ütött a proveníencia elvén, melynek következetes érvényesítése viszont annyit jelentene, hogy egyetlen darab iratot, levelet többé nem kellene levéltártöredéknek, egy esetleg később kiegészülő levéltár magvának tekinteni, amiért is az ilyen egyelőre összefüggés nélküli iratok, levelek helye nem a levéltárban volna. Mindebből kiderül, hogy a szerző bár, mint mondtuk, a tiszta proveníencia elvét fogadja el, azonban gyakorlati okokból azt csak az összefüggő iratoknál óhajtja érvényesíteni és épen ezért bírálat tárgyává teszi a belga állami levéltár azon eljárását, amellyel évente tetemes összeget fordít egyes, összefüggés nélküli iratok megszerzésére, illetve megvásárlására. A belga eljárás kétségkívül a tiszta proveníenciának következetes alkalmazását jelenti abban a reményben, hogy ezek az össze nem függő darabok majd