Levéltári Közlemények, 16. (1938)

Levéltári Közlemények, 16. (1938) - ÉRTEKEZÉSEK - Kádár Jolán, P.: A Nemzeti Színház levéltára / 186–204. o.

A NEMZETI SZÍNHÁZ LEVÉLTÁRA. L Fölöttébb nagy csodálkozást keltene, ha valaki az újkori történet egy fejezetét kizárólag sajtóközlemények alapján próbálná megírni. A színészet története épígy nem épülhet fel csupán újságcikkeken és színikritikákon. Ez annyira természetes és magától értetődő dolog, hogy kár isi volna igazolására szót vesztegetni, ha két körülmény nem tenné indokolttá a kérdéssel való foglalkozást. Az egyik körülmény az a furcsa gyakorlat, hogy a levéltári anyag ismerete nélkül jelennek meg színészettörténeti munkák s ezt mindenki természetesnek találja. Másrészt arra a módszertani megállapításra, hogy az időszaki sajtó a színészet történetének nem lehet egyedüli forrása, ép a sajtó részéről heves tiltakozás nyilvánult meg.

1 Hogy a színészettörténet a levéltári anyagot, mint forrást nem nélkülözheti, önként következik abból, hogy bár erős érintkezésben van az irodalomtörténettel, esztétikával, művészettörténettel, szociológiával, lényegében mégis történettudomány. Alapja és kiindulópontja, a színészetí filológia, melynek célja a színészi alkotás rekonstrukciója, épen nem nélkülözheti a levéltárak szolgáltatta tárgyi adatokat, mert a futó benyomásokból táplálkozó s egymásnak ellenmondó kritikákból a színi előadásnak még külső képét sem lehet pontosan megrajzolni.

2 1 V. ö. Kárpáti Aurél nyilatkozatát, a Budapesti Philologiai Társaságban 1937. március 17-én Színház és sajtó c. előadásom kapcsán a Magyarország 1937. 67, számában. („Kimaradt-e" a kritikus a Nemzeti Színházból? A kritikusok elnökének nyilatkozata egy különös támadásról.) 2 A színészettörténet módszerére vonatkozó külföldi tudományos irodalom összefoglalását 1. Pukánszkyné Kádár Jolán; A színészettörténet tudományos rendszereinek kialakulása és a magyar színészet története. Budapesti Szemle 1928. és Németh Antal: Színészetí Lexikon II. (Budapest 1930.) 831—835. 1.