Levéltári Közlemények, 16. (1938)

Levéltári Közlemények, 16. (1938) - ÉRTEKEZÉSEK - Tóth Endre: A dunántúli református egyházkerület levéltára / 168–185. o.

• A DUNÁNTÜLI REF. EGYHÁZKERÜLET LEVÉLTÁRA 179 tatkozott. 1892-ben terjedelmes jelentést 43 terjesztett a ke­rületi gyűlés elé rendezői munkájáról. Jelentéséből meg­tudjuk, hogy ő fedezte fel az 1817-i évszámmal megjelölt almáriumot az egyik praeparandiaí teremben s ő vitette be a levéltárba, elhelyezvén abban a kerületi gyűlések kéziratos jegyzőkönyveit. Azután évszám szerint rakta rendbe a kerületi akták csomagjait. Összeszedte az egy­házmegyei jegyzőkönyveket, egyházlátogatásí naplókat, a különböző iskolák anyakönyvi másolatait. Azután meg­kezdette az iratok katalogizálását is s a legrégebbi ira­toknak betűszerinti katalógusát el is készítette egészen 1820-ig. Jelentésére a kerület elrendeli a hiányzó jegy­zőkönyvek és iskolai anyakönyvek pótlását, míg a túlnagy­számú kerületi jegyzőkönyvek példányait eladatni ren­deli. 44 Németh István le vél tárrendező és katalogizáló mun­kája ezzel aztán véget is ért, A levéltárnokságot ugyan 1914-ben történt püspökké választásáig megtartotta, de ettől kezdve munkája csak az időről-időre bekerülő irat­anyag elhelyezésére szorítkozott. Az egyházi közigazga­tás egyéb területein jutott egyre súlyosabb elfoglaltság­hoz s a pepecselő levéltári munkára többé ideje sem ma­radt. De az a két évi munka, amit végzett nagyjelentő­ségű, mégha kevés tervszerűséget találunk is benne. Jelentésében az általa követett elvet így körvonalazza: „a katalógus készítésnél mindig tekintettel vagyok azon újabb levéltár rendezési szabályra, hogy a betűsoros kata­lógus egyelőre a cédula katalógust nélkülözhetővé tegye" Egyébként a rendezés során az összerakott kerületi gyű­lési aktákat együtt hagyva, a rendezetlenek egy részét tár­gyi szempontok szerint csoportosította 10 fascículusba (pl. tanügyi, bírósági stb.) még akkor is, ha ezek egyéb­ként a kerületi gyűlés anyagát képezték. Az általa készí­tett katalógus csak a fascículusokba osztott leveles anyag­hoz való. És bár mindenesetre több és jobb a semminél, a cédula-katalógust pótolni aligha volt képes, Legnagyobb nehézséget ennek kezelésénél az okozza, hogy a betű­sor kombinálva van az évszámok rendjével, azután az akták helye a betűsoros katalógussal ellentétben tárgy szerint szerteszéjjel volt a különböző fascículusokban. Hogy ez mit jelentett, csak egy példát említünk. A csur­Németh István a kerülethez, 1892. aug. 7. Ker. jzkv. 1892. — 66. 12*

Next

/
Thumbnails
Contents