Levéltári Közlemények, 16. (1938)
Levéltári Közlemények, 16. (1938) - ÉRTEKEZÉSEK - Tóth Endre: A dunántúli református egyházkerület levéltára / 168–185. o.
A DUNÁNTÚLI REF. EGYHÁZKERÜLET LEVÉLTÁRA 169 szekrény valószínű utóda az 1765-í tékának, mely ötven év alatt a püspöki székhely változása szerint, megjárta a fél egyházkerületet. Tevéiről Pápára, majd Halász József püspöksége idején Kocsra, Kármán József idején Losoncra s onnan Dadra került a püspöki székhellyel s Tótth Pápay József ez utóbbi helyen csináltatta az új szekrényt. Kevéssel később, hogy ez elkészült, újabb jegyzőkönyvi határozatban találkozunk a levéltárral. A mezőszentgyörgyi gyűlésen ugyanis 1821-ben a következő határozatot hozták: „Generalis nótárius (t. i. Tóth Ferenc) jelentette, hogy nem lévén az az előtt való időkben a superintendentiának archívuma, minekutána már a superintendentia számára egy almáriumot csináltatott, akarná abba a superintendentiát illető és a gen, nótárius kezén álló minden írásokat chronologiai rendbe és egy készítendő s a superintendentiának bemutatandó series szerint elrendezni, hogy ennélfogva egy rendbevett notariale archívuma lenne a superintendentiának. 3 Ha még feltesszük is, hogy az említett 1817-es szekrény azonos a Tóth Ferenc által itt említett almáriummal, mégis feltűnő, hogy ez a határozat kifejezetten arról neszéi, hogy a kerületnek eddig nem volt levéltára. Jóllehet a fentebb felsorolt adatok az ellenkezőről győznek meg, mégis így érthetjük meg, hogy Líszkay József az utóbbi határozat alapján — s a többiek ismerete nélkül — írhatta, hogy a dunántúli kerületi levéltár felállításának eszméjét „először Tóth Ferenc pendítette meg mi-ben."* Tóth Ferenc eme vállalkozása azonban mindenesetre új lendületet adott a levéltár ügyének. Annál is inkább, mert nem elégedett meg a főjegyzői iratoknak időrendbe szedésével és katalogizálásával, hanem tervbe vette egy olyan levéltárnak a felállítását is, ahol nem pusztán a kerületi ügyíratok nyernek elhelyezést, hanem egyebek is, amelyek történeti becsűek. 1823-ban a levéltárnak ajándékozta Gál Imre gazdag kánongyüjteményét, a bugyi konierencia aktáit, a bodrogkeresztúri kongresszus, a budai és pesti zsinatok iratait s egy iskola ügyben II. Józsefhez intézett folyamodást. 5 Ezzel Tóth Ferenc példát akart adni 3 U. o. 1821. — 142. 4 Líszkay József: A dunántúli ref. superintendentia levéltára. Prot. Egyh. és Isk, LaD 1877, 948. 1. — Líszkay József: Nagy papok élete. Prot, theol. kvtár. IX. kötet 17—18. 1. 5 Ker. jzkv. 1823. — 50.
