Levéltári Közlemények, 16. (1938)

Levéltári Közlemények, 16. (1938) - ÉRTEKEZÉSEK - Föglein Antal: A vármegyei jegyzőkönyv / 142–167. o.

A VÁRMEGYEI JEGYZŐKÖNYV Í43 E registrum tehát, mint látjuk, a vármegye igazságszolgáltatásával kapcsolatban keletkezett. A belőle kialakuló jegyzőkönyv azután több mint másfélszázadnyi időn át elsősorban szintén csak az igazságszolgáltatásban szerepelt, miként a reánk maradt legrégibb — ma Besztercebányán, Zólyom vármegye levéltárában őrzött — vármegyei jegyzőkönyből megállapítható, Ez az 1500. évvel kezdődő vaskos kötet kisebb, 8-adrét alakú füzetek összekapcsolásából keletkezett és minden valószínűség szerint csak a XVII. században foglaltatott a mai bőrkötésbe. Hogy hosszú évtizedeken át kötetlen füzetek voltak az első jegyzőkönyvek, mutatja a lapok szakadozott, lefoszlott széle s a füzetek külső lapjainak a sok hurcolás következtében beállott kopottsága; emiatt az írás rajtuk ma már alig olvasható. A bejegyzések az 1500-as években csak 4—5 sornyiak, tehát a régebbi registrumnak megfelelőek és egyegy évre alig jut 5—6 lap. Jóformán kizárólag bírtokvagy határsértésekből, vagy személy elleni hatalmaskodásl>ól kiinduló tiltakozást, ellenmondást, panaszt, feljelentést, ezek alapján perbeídézést és ítéletet tartalmaznak. Néha egy-egy ügyvédvallás következik; közben néhány sor megemlékezik az ekkor még évenkint megtartott restauratióról, s megtudjuk a megválasztott alispán, szolgabírák és esküdtek (társbífák) neveit. A mohácsi vész utáni években már közigazgatási, de főleg katonai ügyek is szerepelnek a feljegyzések között: védelmi intézkedések a török ellen, török becsapások, falvak pusztulása s ezzel kapcsolatos királyi s nádori rendeletek. A közügyek kezdik háttérbe szorítani a személyes ügyeket. Most már a bejegyzések kezdenek bővebbek lenni; egy-két oldalnyi terjedelműek is akadnak. Feltűnik már egy-egy vármegyei statútum s nemességkíhirdetés is, A XVII. században, mikor a jegyzőkönyveket már a nótárius s nem az évenkint váltakozó alispán őrzi és így éveken át ugyanazon a helyen (levelesládában) maradnak, tartalmuk nagyobb számban megőrzött felsőbb rendeletekkel, tárgyalási- vagy periratokkal bővül. Ezeket az iratokat egybefűzték az eredetileg a közgyűléseken és ítélőszékeken készült feljegyzésekkel. A XVlI. századi jegyzökönyvek, amelyeket ekkor még maguk a nótáriusok írtak, a napi keltezésen kívül már a helyet is megjelölik, ahol a közgyűlés vagy ítélőszék tartatott; megemlítik az elnöklő alispán nevét s megörökítik a királyhoz vagy nádorrioz intézett felterjesztések szószerinti szövegét is. Az