Levéltári Közlemények, 16. (1938)
Levéltári Közlemények, 16. (1938) - ÉRTEKEZÉSEK - Ember Győző: A magyar királyi helytartótanács ügyintézése II., 1783–1848 : második közlemény / 58–141. o.
132 EMBER GYŐZŐ valósította meg. A magyar kancellária Pozsonyba küldött tisztviselőjének tapasztalnia kellett, hogy a két hivatal irattári rendszere között lényeges különbség van, s hogy a tanács ügyosztályokon alapuló munkájának sokkal jobban megfelel a helytartótanácsi rendszer. 91 Ezen tehát lényegében nem változtattak. Az irattári hivatal számára is csak 1797-ben, majd 1803-ban adtak ki új utasítást, amelyekben összefoglal ták a II. József-kori újításokat, s amelyek, a segédkönyvekkel és az iratokon olvasható feljegyzésekkel együtt, hű képét adják a lajstromozásnak és az iratok őrzésének. 1780-tól 1783-ig, amint láttuk, a feltorlódott munka következtében, az iratokat nem osztották szét a különböző tárgyi csoportokba, ahogyan 1764-től kezdve szokásos volt, hanem előadók szerint tartották együtt a kiadóhivatallal egyesített ú. n. felső irattár (registratura superior) őrizetében. Az ügyosztályi rendszer bevezetésekor az iratkezelésen is változtattak. Az ú. n. kézikönyveket (manualia) a kiadóhivatal nem vezette tovább, az iratok lajstromozása tisztán az irattár feladata lett. A lajstromkönyveket, (regestra) az irattár tisztviselői készítették, a korábbi kézikönyvek mintájára, azzal a különbséggel, hogy nem előadók, hanem ügyosztályok szerint. A másik lényeges különbség pedig az volt, hogy 1785-től 1797-ig a lajstromkönyvek nem közvetlenül az iratok iktatása után, azaz az ügyosztályi munka megkezdése előtt készültek, hanem akkor, amikor a kiadóhivatal az elintézett ügyiratokat megőrzés végett átadta az irattárba. Ezekben az években ugyanis az íktatóhivatal az iktatott beadványokat egyenesen az ügyosztályokba küldte, amivel gróf Niczky II. József elgondolásának megfelelően az ügyintézést akarta gyorsítani. 1797-ben azután visszatértek az 1785-í gyakorlathoz, ezóta a lajstromozás újra közvetlenül az iktatást követte, s az iratok már lajstromozva, de még csak ideig• • 1 A magyar kancelláriánál az elintézett iratokat nem csoportosították sem tárgyi, sem személyi (előadói) alapon, hanem az iktatósarámolc sorrendjében őrizték. Minden új beadvány új iktatószámot kapott, a kapcsolatos tárgyalási iratok és fogalmazatok azonban, mint a helytartótanácsnál is, ugyanazt a számot viselték. A magyar kancelláriánál ezt az iratkezelést 1770-ben vezették be. A magyar kamaránál viszont 1772-ben tértek át új rendszerre. Ez azt mutatja, hogy a helytartótanács 1769-i reformjával egyidőben a többi központi hatóság életében is jelentős változások történtek. Ezek tisztázása, az összefüggések megállapítása még a jövő feladata.
