Levéltári Közlemények, 16. (1938)
Levéltári Közlemények, 16. (1938) - ÉRTEKEZÉSEK - Ember Győző: A magyar királyi helytartótanács ügyintézése II., 1783–1848 : második közlemény / 58–141. o.
116 EMBER GYŐZŐ tionís) őriztek, amely az ötvenes sorozatok kezdőszámait tartalmazta, s amikor valamelyik iktatótiszt egy Ötvenes ívet (ternio, a XIX, században füzetnek fordították) megkezdett, a megfelelő kezdőszám mellé odaírta nevét, amivel társait tájékoztatta, hogy a maguk csoportját miiven számmal folytathatják. 1790. máj. 1-től, a 14001. számtól kezdve az iktatás nyelve újra latin lett, A rovatokon azonban nem változtattak. 1787 Végétől fogva nem jelölték meg rendszeresen, hogy a beadvány sessionalis volt-e, vagy currens. 1788 közepétől kezdve mindkét rovatot üresen hagyták, de azért kinyomatták egészen 1843-ig, amikor azután egészen elhagyták, 1787 közepe óta a kiadványok számára fenntartott rovatot sem töltötték ki, de azért mindvégig megtartották, 1845-ben a magyar hivatalos nyelvet vezették be, ez azonban az ügyintézés menetét és formáit nem érintette. A beiktatott beadványokat az iktatóhivatal nem tartotta magánál, hanem még iktatásuk napján átküldte felszerelés végett az irattárba, illetve 1785 és 1797 között magukhoz az előadó tanácsosokhoz, 65 Mellékeltek hozzájuk egy ú, n, napi jegyzéket (schaeda diurna), amelybe az aznap iktatott iratok részletes kivonatait és az átküldés pontos idejét vezették be. Az irattár azután ezeket a napi jegyzékeket a felszerelt beadványokkal továbbította az. ügyosztályoknak. Általuk ellenőrizték, hogy az átadásnál és átvételnél nem kallódott-e el valamelyik darab, Az ügyosztályok pedig felhasználták őket a sürgetésre váró válaszok jegyzékének (scontro monendorum) összeállításánál. Ä hét egy napját ú. n. zárási napnak (dies conclusíonis) jelölték ki. Ez a nap a tanácsülésekre nézve péntek, az egyházi bizottságra nézve szombat, a tanulmányi bizottság elé tartozó ügyiratoknál pedig hétfő volt. Ezeken a napokon lezárták a következő tanács-, illetve bizottsági ülésre kijelölt beadványok iktatását és az iktatott darabokról ügyosztályok szerint jegyzékeket (consígnationes) 65 Az egyházi bizottság eJé tartozó beadványokat 1785, és 1797, között is először az irattárba küldték, A nagy terjedelmű darabokat, hogy a munkát ne gátolják, iktatásuk után azonnal átküldték az irattárba. Azokat á mellékleteket pedig, amelyeket mindjárt továbbítottak, rájuk vezetve az iktatószámot, egyenesen a kiadóhivatalban helyezték el. Ha valamelyik beadvány mellett pénz, vagy értéklevél feküdt, ezt elismervény ellenében az irattárnoknál, 1803, óta pedig a közalapítványi főpénztárnál helyezték letétbe, s csak akkor váltották Jtí, amikor az elintézésre sor került.
