Levéltári Közlemények, 16. (1938)

Levéltári Közlemények, 16. (1938) - ÉRTEKEZÉSEK - Szabó István: Visszatért levéltárak / 7–13. o.

10 SZABÓ ISTVÁN Ipolyságon és Rimaszombaton a két vármegyei levéltár a megyei székházban vasajtókkal lezárt régi helyiségeikben találtattak meg s amennyire eddig meg lehetett állapítani, anyaguk az elmúlt két évtized alatt lényeges csonkítást nem szenvedett, A régi rendje azonban ezeknek a levéltáraknak is sok tekintetben megbomlott s az anyag állapota sok kívánnivalót hagy fenn. A csehszlovák uralom két évtizede alatt ugyanis a vármegyei székházakba — minthogy a régi vármegyei közigazgatási kereteket megszűntették — különböző új közigazgatási hivatalokat telepítettek be s az ezek számára merőben idegen levéltár külön levéltárnok s minden gond és kezelés nélkül, porrétegek alá temetkezve, mczdítatlanul hevert a lezárt vasajtók mögött. Pedig ezek a vármegyei levéltárak rendszerint már a XVI. századtól folyamatos iratsorozatokkal és közgyűlési jegyzőkönyvekkel büszkélkedhetnek. A visszacsatolt terület városi levéltárai között első helyen kell említeni Kassa városét, amely rendkívül gazdag anyagával, nagyszámú középkori oklevelével, különösen bőséges XVI—

XVII. századi irataival, még a középkorból eredő jegyzőkönyveivel és az egész anyagban nagygonddal létesített áttekinthető renddel a történelmi Magyarország városi levéltárai között is magasan kiemelkedő helyet foglal el. Érsekújvár, Guta, Jolsva, Komárom, Léva, Munkács, Pelsőc, Rimaszombat, Rozsnyó, Somorja és Ungvár városok és jeles régi kis mezővárosok levéltáraiban e városi, sok viszonylatban sajátos közösségek élettörténetének a magyar impérium utolsó évtizedei alatt még nagybecsű és gazdag emlékeit őrizték. A városi jegyzőkönyvek, a városi élet pótolhatatlan megörökítői, olyan kisebb helyeken is, mint Jolsva és Pelsőc, már a XVI. századtól megmaradtak s a középkori kiváltságlevelekhez igen korán járultak a városi közigazgatás ügyvitelének folyamatos írott