Levéltári Közlemények, 15. (1937)

Levéltári Közlemények, 15. (1937) - ÉRTEKEZÉSEK - Ember Győző: A magyar királyi helytartótanács ügyintézése I., 1724–1783 : [első közlemény] / 84–161. o.

90 EMBER GYÖZÖ szetesen tudtak róla, de a 'helyzeten nem változtathattak, csak egyik törvényt hozhatták a másik után. Amint a helytartótanáccsal szemben a magyar kancellária befolyását sem tudták törvénnyel megakadályozni, mert formailag a törvény sérelmet nem szenvedett, a helytartótanács a királyi határozatokat nem a magyar kancelláriától, hanem az uralkodótól kapta. Ha már a rendek a helytartótanács közjogi helyzetét ilyen erőtlenül tudták elgondolásuknak megfelelően biztosítani, azt várhatnók, hogy legalább az új hivatal működését pontosan körüírták, hiszen ezen a téren sokkal kisebb ellenállásra találtak volna az uralkodó részéről. Azonban ezt a feladatukat — az országgyűlés történetét nem ismerve, egyelőre meg nem állapítható okból — nem teljesítették, amiért méltán vonták magukra a hanyagság vádját. Megelégedtek azzal, hogy a tisztviselők kinevezési jogát, az új hivatal helyét, fizetését és pecsétjét, továbbá a tanácsosok számát megállapították és hatáskörét a törvények végrehajtására körvonalazták. Működésére vonatkozólag csak annyi útmutatást nyújtottak, hogy a távollevő nádort az elnöki székben az országbíró helyettesíti, a tanácsosok csak az elnök beleegyezésével maradhatnak el — legfeljebb tizenketten — az ülésekről és hogy a kiadott iratokat az elnök, az irodaigazgató és valamelyik titkár írja alá. A rendek a részletes utasítás elkészítéséről lemondtak, ezt az uralkodóra bízták, aki a magyar kancelláriával el is készíttette azt s 1724. jan. 20-án ki is adta.

8 Az első utasítás. A 30 pontból álló utasítás, amelyen a helytartótanács működése alapult, bevezetésében ugyancsak hangsúlyozta az új (hivatal királyi jellegét, sőt azt még inkább kidomborította, mint a törvénycikkek. Kimondotta ugyanis, hogy egyedül a mindenkori törvényes uralkodótól függ, akit az országból távollétében helyettesít, működése tehát az uralkodó bennlétében természetszerűleg megszűnik.

9 Feladata 8 Az utasítás elkészülténél Sígray Józsefnek, Száraz Györgynek, br. Meskó Ádámnak, a későbbi irodaigazgatónak, gr. Esterházy Imre veszprémi püspöknek és Mannagettának volt a legnagyobb szerepe. Ez a bécsi Staatsarohiv „Ungarn" sorozatának az országgyűlésre vonatkozó irataiból derül ki. 9 Ezt a rendelkezést azonban az egyes uralkodók rövidebb-hosz-