Levéltári Közlemények, 15. (1937)

Levéltári Közlemények, 15. (1937) - ÉRTEKEZÉSEK - Varga Endre: Ipari, kereskedelmi és pénzintézeti levéltárak a nyugati államokban / 58–73. o.

IPARI, KERESK. ÉS PÉNZINTÉZETI LEVÉLTÁRAK 69 érő irattáraikat. E típus minden országban megtalálható •több-kevesebb példányban. Tovább megy az a megoldás, mellyel Svájcban, Hollandiában, az Egyesült Államokban, Csehországban és Németországban találkoztunk, mely egyegy ország, vagy terület magánvállalatainak üzemi iratait centrális, gyűjtő gazdasági magánlevéltárakban, illetőleg félig hatóság jellegű korporációk által vezetett hasonló központi levéltárakban (mint azt Kölnben láttuk) igyekezik összpontosítani. A többi irányok mind a hatóságok valamilyen fokú és természetű bevonását jelentik. És pedig vagy abban a formában, hogy az államhatalom ellenőrzi a vállalatokat s kötelezi arra, hogy értékes iratanyagukat megőrizzék, vagy abban a formában, hogy a törekvés a magángazdaság által produkált iratoknak közlevéltárakban való biztonságbahelyezésére irányul. Az utóbbinak szintén több árnyalatával találkoztunk: így az angol s az ahhoz hasonló belga típussal — ez országokban, mint láttuk, társadalmi egyesülés, illetőleg mozgalom igyekszik az üzemi irattárak régibb részének közgyűjteményekbe való beadását elérni — s a francia típussal, ahol, társadalmi támogatás hiányában, az állam fejt ki propagandát a célból, hogy az üzleti világot iratanyagának önkéntes letétbehelyezésére rábírja. Természetesen, az állami beavatkozásnak minden irányban legtúlzottabb formája az, ami Oroszországban történt, ahol a köztulajdonba vett íratok állami gazdasági központi levéltárakban gyűjtettek össze. Mint láttuk, a gazdasági levéltárak védelme a világháború befejeződése óta egyre jobban az érdeklődés előterébe kerül. Természetesen, az eredmények értékelésénél nem szabad túlzásba esni, Egyáltalában nem akarjuk azt mondani, hogy a felsorolt államokban a gazdasági levéltárak ügyében ne volna még rengeteg tennivaló. Bizonyos azonban, hogy ma már minden számottevő országban foglalkoznak a kérdéssel, több-kevesebb eredményt értek el a megoldásban, vagy legalább törekednek azt megtalálni. Sőt a gazdasági magánlevéltárak ügyét újabban nagy nemzetközi tudományos szervezetek: a Népszövetség égisze -alatt működő Szellemi Együttműködés Nemzetközi Bizottsága s az ezzel összeműködő Comité International des Sciences Historiques is állandóan figyelemmel kísérik, nemzetközi összefogással próbálva azt előbbre vinni.

16 18 Bulletin, Vol. I. 191., III. 201., 286—290., 502., IV. 351., 444—