Levéltári Közlemények, 15. (1937)

Levéltári Közlemények, 15. (1937) - ÉRTEKEZÉSEK - Varga Endre: Ipari, kereskedelmi és pénzintézeti levéltárak a nyugati államokban / 58–73. o.

64 VARGA ENDRE most már gyakran valóban levéltárnak tekinthető — iratraktárukat. Hogy ismét csak néhány kiemelkedő példát idézzünk: a Siemens-konszern már említett (1907-ben létesített) központi levéltára ma már oly modernül van berendezve, hogy pl. — a tűzveszély elleni védekezésül — ha az iratraktárak hőmérséklete bizonyos hőfokon túlemelkedik, a helyiségek automatikusan szénsavgázzal telítődnek meg, ami a tüzet az íratok minden rongálása nélkül azonnal elfojtja, A német gyarmatosítás történetében főszerepet játszott ,,D, D. Bank" (Deutsche Bank- und Diskontogesellschaft) szintén nagy gonddal őrzi hatalmas iratanyagát. A legnagyobb és legrégibb belga pénzintézet, a „Société Generale [de Banque] de Belgíque" az utóbbi időben ugyancsak megfelelő módon berendezte levéltárát, stb,, stb. Más cégek viszont — saját üzemi levéltár szervezése helyett — az említett, még a háború előtt létesült központi gazdasági levéltárak gondjaira bízzák a kurrens ügyvitelhez már nem szükséges irataikat (úgy a kölni-, mint a bázeli és hágai gyüjtőlevéltárak hatalmasan meggyarapodtak a megnyitásuk óta eltelt két-három évtized alatt, sőt a hágai — óriási mennyiségű régi anyagát is beszámítva — a világ fegnagyobb gazdasági levéltárává fejlődött), illetőleg Belgiumban a gazdasági levéltárak védelmének inkább az említett másik iránya honosodott meg: a vállalatok itt levéltárrá érő iratanyagukat általában a városi és állami levéltáraknak (tehát közlevéltáraknak) adják át megőrzés végett. Különösen a brüsszeli városi levéltár — mely, mint láttuk, elsőnek fogadott letétbe magán üzemi irattárakat —, továbbá az antwerpeni és genfi városi levéltárak s a brüsszeli állami főlevéltár őriznek ma nagy terjedelmű régi és új céglevéltárakat.

9 Mint már érintettük, a gazdasági levéltárak védelméért megindult küzdelem az 1920-as években több olyan országban is jelentős eredményt ért el, ahol a háború előtti időből a kérdés szempontjából említésreméltó dolgokat nem lehet regisztrálni. Ez országok között az Egyesült Államok járt legelöl, A hágai és bázeli példához hasonlóan, 1925-ben az Egyesült Államok vezető gazdasági szakembereiből, nagyiparosokból, bankárokból, nagykeres'kedők8 Sabbe í. c. 119—120., 126—129. 1.; Demeter i. c. 104—111. 1.; Judgas i, c. í. h.; Häuser i. c. a hágai gazdasági levéltárról. Annales, 1930. 558—561. 1.; Febvre, Lucien*. Livres de comptes et papiers commerciaux conservés en Belgique. u. o. 1931. 68—69, 1.