Levéltári Közlemények, 15. (1937)

Levéltári Közlemények, 15. (1937) - SZEMLE - Szabó T. Attila: A román levéltári viszonyok / 336–339. o.

336 SZEMLE lyí kancelláriának és egyéb hivataloknak kikölcsönöztek 2366 darabot, viszont az állami levéltár különböző felmerült kérdések számára kölcsönvett 329 darabot. A szolgálatát kitöltő Axel Almquist levéltári tanácsos szeptember elején búcsút vett az intézettől. A svéd levéltári közlemény meleg hangon megemlékezik az érdemes főtisztviselőnek értékes szakmunkásságáról. Helyébe a királyi leirat Dr. Arne Forsseil első levéltárost, ennek helyébe pedig Berg, másodlevéltárost nevezte ki. — Az évi szaklevelezós száma 747. Beérkezett 1077 megkeresés, amik közül 329 iratok kikölcsönzésére, másolatok és fotókópiák elkészítésére vonatkozott. Elkészült 4065 fotókópia és az 1935, évben vásárolt modern Leica géppel 610 felvétel. Külföldről kutatások engedélyezésére 77 kérelem érkezett. Hitelesítések és igazolások 99 esetben történtek, továbbá számtalan megkeresés származási kérdésekben Németországból, az árja törvény alapján szükséges geneológiai igazolás végett. A levéltár kiadásában megjelent az év folyamán: Svéd parlamenti határozmányok (Svenska Ríksdagsakter), 8 ív terjedelemben. Acta Cameralía (Diplomataríum Svecanum, Appendix, Acta Pontífícíum Svecíca. 401 oldal.), Továbbá az 1935, évi levéltári közlemények (Meddelanden) kötete, Fleetwood báró a középkori peoséteikről s azok eredetéről tartott több előadást imínd otthon, mind külföldön. (Például az oslói kongresszuson.) Előadásaihoz egy rendkívül érdekes, értékes és demonstratív gyűjteményt állított össze öntvényekből és= fényképekből. Munkásságának külföldön is elismert értéke eredményezte, hogy híres intézetek elküldöttek Stockholmba gyűjteményeiknek még ki nem vizsgált, vagy javításra szoruló részét, így a londoni College of Arms, a koppenhágai állami levéltár (Rígsarkívet i Köpenhan), a Roskílde intézet, továbbá magángyűjtemények. Vörös Márton. A román levéltári viszonyokban közelebbről beállott változásokat csak úgy érthetjük meg, ha ismerjük azokat a törekvéseket, amelyek a háború után a romániai levéltárak kérdésének megoldását célozták. A romániai levéltárak jelenlegi szervezetüket 1922-ben kapták, de a szervezetet csak 1925-ben iktatták törvénybe. E törvény szerint, az ország minden állami, polgári, egyházi és katonai hatóságának levéltára egy egységes szervezetbe tartozik; ennek a szervezetnek irányító szerve egy igazgatóság (Bukarest) és négy kerületi felügyelőség (Kolozsvár, Csernovic, Kísenev, Jasí), Ezek kettős feladatkört töltenek be: 1, levéltári raktárhelységeket tartanak fenn a körzetükbe tartozó régi levéltári anyag megőrzésére és 2, kezelik, illetőleg irányításuk alatt kezeltetik azoknak az állami intézményeknek régí és újabb anyagát, amelyek nem tehették le, vagy anyaguk újabb eredetű voltánál fogva nem is kötelezettek letenni anyagukat a kerületi levéltárba. Egyébként azonban a