Levéltári Közlemények, 15. (1937)

Levéltári Közlemények, 15. (1937) - SZEMLE - Komoróczy György: A belga levéltárügy fejlődése / 327–331. o.

328 SZEMLE kozó tudományos és gyakorlati követelményeknek megfelelően akarják a kutatók rendelkezésére bocsátani. A vezető körök véleménye szerint nem elégséges, hogy a levéltárnokok hivatali gyakorlatukban sajátítsák el a levéltárak kezelésére vonatkozó szakismereteket, hanem azokat előzetesen kell megszerezniük. Ezek szerint az elvek szerint rendelte el egy 1919, december 27-én kiadott királyi leirat a levéltárnokképzés céljaira beállított tanfolyamok rendezését, hangsúlyozva, hogy az egyetem a levéltárnokok speciális képzésére nem ad lehetőséget s e miatt kötelezőleg intézkedik arról, hogy mindazok, akik az állam levéltáraiban akarnak elhelyezkedni, vegyenek részt egy félévig tartó tanfolyamon, melynek elvégzése után levéltárnok! oklevelet kapnak, A királyi leirat tartalmának megfelelően az első tanfolyamot 1920-ban rendezték meg. Az oktatás tárgya kiterjedt az elméleti levéltárnokképzés és a gyakorlati levéltárismeret kérdéseire. Az elméleti oktatás a levéltártan általános ismereteit foglalta magában. Ennek keretében meghívott és szakképzett előadók a levéltárak kialakulását (általános levéltártörténet), majd a belga levéltárak egyéni helyzetét és fejlődését, szervezetét ismertették. További előadások a levéltári anyag csoportosításának és az inventáriumok készítési módjának kérdéseit tárgyalták. Hangsúlyozást nyert az előadásokban, hogy az egyes önálló levéltárak felállításánál, a különböző természetű iratok elhelyezésénél mindenkor a proveniencía a döntő szempont. Az elméleti oktatás ezeken kívül kiterjed a levéltártan anyagi vonatkozásaira is, amikor tájékoztatja a levéltárnok jelölteket arról, hogy milyen legyen a levéltár épülete és berendezése, a raktárak felszerelése, hogyan kell kijavítani a megrongálódott iratokat, hogyan kell védekezni a megrongálódás ellen és a változó nagyságú és különböző anyagú papírokat hogyan kell megőrizni. Ami a tanfolyamok £yakorlatí bemutatásait és munkáját illeti, a hallgatóknak maguknak kell bizonyos levéltárak rendezését elvégezniök, azokról inventáríumokat készíteniük s ennél a munkánál már alkalmazniok kell az elméleti oktatás folyamán nyert és a modern iratkezelésre vonatkozó ismereteiket. Hogy ezeknek a tanfolyamoknak valójában mily nagy a jelentőségük s hogy eredményük mily gazdag, azt a nyomtatásban kiadott leltárak szemléltetik. E leltárakat, mint a gyakorlati vizsgaanyag feladatát, ugyanis a tanfolyamhallgató levéltárnokjelöltek készítették majd az előadó szaktanárok bírálták felül, s e munkáknak köszönhető, hogy ma már Belgium csaknem minden levéltára rendszeres inventáríummal rendelkezik, így nemcsak módszertani szempontból tanulságos a kiadványsorozat, hanem egyben azért is, mert megismertet a belga levéltárak iratanyagával, a különböző kormányhatóságoktól eredő vagy magánintézményektől származó íratok természetével és eredetével. A lengyel levéltárnokképző tanfo-